Szanyi Tibor EP-képviselő, aki pár napja fércmunkának minősítette az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) metróbeszámolóját a 167 milliárdos károkozásról, már nem az OLAF-vezetőkön keres fogást. Most azt írja, az OLAF főigazgatója „levélben ismerte el”, hogy a nyilvánosságra hozott jelentés semmilyen következtetést, illetve ajánlást nem tartalmaz.
A „beismerő levél” elolvasása után Szanyi kapitány így összegez: „A tettesek nem a ma már pályán kívül lévő politikai erők, hanem nagyon is a mai hatalmasságok és védenceik sorában állnak.” Nyilván ez a veretes marhaság ihlette Tarlós István főpolgármester hétfői közleményét is: „Mindig kedélyes, jópofa embernek tartottam Szanyi Tibort. Ma is annak tartom, és egyáltalán nem haragszom rá. Sajnálom, hogy a jelek szerint írásait már kizárólag szíverősítők hatása alatt szerkeszti.”
A OLAF-ügyről írt egy másik ismert gondolkodó, Bauer Tamás is. A Demszky igaza című szolidaritási nyilatkozatban azt bizonygatta, miért döntött helyesen a volt főpolgármester, amikor bojkottálta a gazdasági bizottság ülését, s helyette a Budai Liberális Klubban lépett föl, illetve a Klubrádió hallgatóinak mondta el véleményét a jelentésről. A leharcolt politikus szerint a parlamenti vizsgálódásnak megvannak a térbeli korlátai, az ugyanis csak a kormánynak és intézményeinek a munkáját vizsgálhatja. (Mondott már ennél nagyobb ökörséget is Bauer. Néhány éve a nemzeti összetartozás napján közölte: a trianoni békediktátumot nem szabad sorstragédiaként értékelni…)
Ide valami összegzés illenék, bár öreg mesterem azt mondta anno: a cirkuszt sose kommentáld, a bohócok magukért beszélnek.