Mint huszárló a trombitaszóra, Sneider Tamás Jobbik-vezér is beindult a napok óta tartó ellenzéki városrendezés láttán. Haditervéről azt nyilatkozta a Hvg.hu-nak, ha a kormány nem tanul az utcai eseményekből, az ő vidéki harcosai is bevonulnak a fővárosba, hogy „megvédjék a budapestieket, és csatlakozzanak a rabszolgatörvény elleni tiltakozásokhoz”.
– Rengeteg próbát kiálltunk már – közölte –, kihevertük az április 8-i vereséget, túléltük az ÁSZ-bírságot, továbbléptünk korábbi harcostársaink kiválásán, és a jobbikos szívünk rendíthetetlenül dobog továbbra is!
Utóbbi kifejezetten jó hír – fő az egészség! –, bár furcsa, hogy ez a szív korábban fordítva dobogott… „A Jobbik kormányra kerülve őszintén, igazságosan, de határozottan fog a problémák megoldásához – olvasható korabeli kiáltványukban. – Előre jelezzük, hogy abban sem a különféle jogvédő szervezetek sáskahada, sem a többi párt álságossága, sem a nemzetközi liberális háttérhatalom dühe nem fog bennünket megakadályozni.” Igaz, ez még a régi, harcos (zsidózós, cigányozós) időkben volt. A cukisodás előtt.
Hogy rohan az idő! És változik…
Most speciel a „különféle jogvédő szervezetek sáskahadával” szövetségben lép harctérre a Sneider-ármádia. „Jobbikos szívük” most őértük dobban, miattuk lesznek ott, ahol – a vezér szavaival – „megszületett politikai mozgalmunk: a magyar utcákon”. – Legyünk minél többen, érezzék csak jéghideg leheletünket a tarkójukon! – javasolja Sneider szívspecialista. (Itt jegyzem meg, Heller Ágnes szerint a Jobbik előnyére változott…)
Nekem néhai Csurka István szavai jönnek elő. „A Jobbik a liberális baloldal fantomszervezete, a trójai faló szerepét játssza. A zűrzavarhoz a csordaszellem pártjára van szükség. A proletárpárt mindig a rombolásra szerveződik.” Nem szívbajos.
