Sajátos módon akarják megoldani a hazai szemétszállítás gondját a szocialisták. Arra kérik az ország lakosságát, hogy az el nem szállított szelektív hulladékukat rakják ki a Parlament elé, a Kossuth Lajos térre. Őrsi Gergely, az MSZP budapesti alelnöke szerint „ez a probléma ma még csak köztisztasági, de közegészségügyivé is válhat, ha a kormányzat nem lép gyorsan”.
A Magyar Szocialista Párt – a „konstruktív” ellenzék zászlóshajója – úgy véli, a kialakult helyzetben az a legjobb, ha Budapest lakossága fölkerekedik, és a Parlament elé viszi a szemetét.
Csodálkozik-e bárki, miért agonizál az egykori élcsapat?
Ezek ilyenek. Sőt az egész magyar ellenzék ilyen. Az ifjak is. Gulyás Márton és Slejm nevű anarchista csoportja például úgy „politizál”, hogy összefestékezi az Állami Számvevőszék belvárosi székházát. (Korábban a Sándor-palotánál is „festeni” akart a tápos legény, csak nem tudta az épületig elhajítani a flaskát.) Névrokonát, Gulyás Balázst, az emlékezetes „internettüntetés” (számítógép-hajigálás a Fidesz Lendvay utcai székházánál) fő szervezőjét sem kell bemutatni. Vagy ott volt Dániel Péter, a bomlott ügyvéd, aki úgy fejezte ki ellenvéleményét, hogy vörös festékkel leöntött egy Horthy-szobrot, meg kaszinótojással kente össze a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát. Káoszt, botrányt okozni, ahol csak lehet…
Mályusz Elemér író-történész A vörös emigráció című könyvében írja, hogy a bukott tanácskommün Bécsbe menekült, és az ott ármánykodó, revánsra vágyó népbiztosai, tisztségviselői, akik jól tudták, hogy békés viszonyok között esélyük sincs, minden igyekezetükkel azon voltak, hogyan okozhatnak minél nagyobb felfordulást az elhagyott, csonkává lett országban. Ez éltette őket. Feszültséget szítottak, sz@rt kevertek. Szemetet hordtak ők is.
A történelem ismétli önmagát.
