Ma, augusztus 23-án nincs sok okunk ünnepelni. 1939-ben ekkor írták alá Moszkvában a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktumot, amelynek titkos záradékában a két terrorállam, a Szovjetunió és Németország a lerohant Lengyelország mellett még fél Európát is felosztotta egymás közt. Aki addig kételkedett abban, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad, csattanós választ kapott.
Emlékezetes marad az öt évvel későbbi, 1944-es augusztus huszonharmadika is. Számunkra különösen. Ezen a napon jelentette be I. Mihály román király, hogy országa mostantól átáll a szovjet oldalra – katonái nem sokat problémáztak, száznyolcvan fokkal elfordították az ágyúcsöveket, s ettől kezdve már a korábbi szövetségeseiket, a magyarokat és a németeket lőtték. Ilyen egyszerűen történt.
(Hogyan is volt az első világháborúban? Románia sokáig „vívódott”, melyik oldalra álljon. Eleinte velünk, a központi hatalmakkal szimpatizált, de csak 1916-ban lépett hadba, méghozzá a „túloldalon”, az akkor már erősebbnek látszó, számára hatalmas területeket ígérő antant oldalán. Bár bemutatkozásuk balul sikerült, a központi hatalmak gyorsan különbékére kényszerítették, ám 1918 őszén – írd és mondd! – egy nappal a Monarchia fegyverletétele után Románia újra „hadba lépett” az akkor már nem létező ellenséggel szemben, így „győztesként” jött ki a nagy háborúból. Sok más mellett Erdélyt is vihette…)
Három nappal az 1944-es átállás után már a mai Magyarországon nyomult előre a köpönyeget fordító román ármádia.
A hála persze ezúttal sem maradt el. A világháborút lezáró párizsi békekongresszus úgy határozott: Románia megtarthatja – „visszakaphatja” – a még Trianonban megítélt koncot. Huszonhat történelmi magyar vármegyét abból a Regnum Marianumból, amelynek alapítójára éppen most emlékeztünk.