Ismét pofozkodás tört ki az Európai Unióba igyekvő Ukrajna képviselő-testületi ülésén a minap. A vetélkedő közvetlenül az előtt kezdődött, hogy a parlament első olvasatban elfogadta volna Petro Porosenko elnök előterjesztését az Oroszországot agresszornak minősítő törvényjavaslatról. Azon verekedtek össze a felek, hogy mi az agresszió…
Ukrajnában komoly hagyománya van az efféle szpartakiádnak.
A parlament egyeztető tanácsának egyik ülését például azért szakította meg egy ilyen mérkőzés, mert a Radikális Párt frakcióvezetője megvádolta ellenpárti kollégáját, aki Janukovics elnöksége idején miniszterelnök-helyettes volt, hogy rendszeresen Moszkvába utazgat „eligazításért”.
A máskor jámbor ellenzéki politikus nem siklott el a bírálat elől, sőt orrba vágta, majd megsorozta kettős fedezékbe menekülő kihívóját. A kritizáló honatyát azonban a bekapott pofonok sem győzték meg, rövid szusszanás után azt kezdte el firtatni, hogy ellenfele miért nem ül még börtönben. Választ nem, csak két újabb pofont kapott a megszólítottól. (A radikális ember állítólag rendszeres résztvevője ezeknek a hagyományőrző verekedéseknek – igaz, legtöbbször őt szokták elverni.)
A kijevihez képest a mi parlamentünk egy szeretetotthon.
Előfordult, hogy amikor a lembergi polgármestert valami környezetvédelmi anomália kapcsán megbírálták, egy másképpen gondolkodó honatya odament hozzá és kikapcsolta a mikrofonját. Válaszul a monológjából kizökkentett előadó visszakézből szájon kapta az aktivistát, mire aztán a többi népképviselő is bekapcsolódott az „érvelésbe”. A házelnök persze felszólította az ellenzéket, „mutassanak tiszteletet kollégáik és egészében az ukrán nép iránt”, mire ő is kapott egy brusztflekket, amiért „el akarja hallgattatni” az ellenzéket.
Szinte csoda, hogy az új ukrán oktatási törvény megalkotására is futotta.