Karrierépítési szándékkal aligha vádolható az idén kilencvenéves Boross Péter. Így aztán, amit az egykori miniszterelnök a mai magyar politikáról mondott az Echo TV Napi aktuális című minapi műsorában, azt nehéz holmi taktikázásnak minősíteni.
Az idős politikus lesújtó véleménnyel van a mai ellenzéki pártokról, úgy véli, az ő számlájukat terheli, hogy az ország csak nagyon nehezen tudja kiheverni a rendszerváltás túlságosan is békés átmenetét. A nemzetrontó ciklusokat maguk mögött hagyó erők még ma is erősen akadályozzák az ország fölemelkedését.
Boross Péter felidézte azt a múlt századi történelmi csodát, amit Bethlen István kormánya tett Trianon után a megcsonkított országgal. Gondoljuk el, mi lett volna, ha az akkori ellenzékben ott ül Károlyi Mihály és Kun Béla? Mai helyzetünk jóval nehezebb, hiszen a brüsszeli uniós parlamentben ármánykodó magyar politikusok – Ujhelyi István, Niedermüller Péter vagy éppen Jávor Benedek EP-képviselők – egyfolytában saját hazájuk ellen szólnak, szavaznak.
Nekem ilyenkor Mályusz Elemér író-történész A vörös emigráció című könyve jut eszembe. A szerző a bukott tanácskommün Bécsbe menekült és ott ármánykodó, revansra vágyó népbiztosairól, tisztségviselőiről ír, akik „jól tudják és érzik, hogy békés viszonyok között semmit sem remélhetnek, ezért minden igyekvésük a helyzet felborítása, a belső ellentétek szítása”.
Elképesztő igyekezettel ment a gyűlölködés Horthy nemzeti kormánya ellen – írja Mályusz. – „Röplapokat, újságokat szerkesztenek, (…) a földmívelő nép indulatát a polgárság ellen akarják felkorbácsolni, a munkásságét meg mindkettő ellen. (…) A fő cél mindenütt a belső ellentétek mélyítése, hogy a felfordulás lehetséges legyen.”
Aljasságban, világnézetben mintha a mai hoppon maradt utódokat látnánk… A történelem ismétli önmagát.