A Magyar Tudományos Akadémia minapi közgyűlése nehezményezte, hogy Palkovics László innovációs miniszter visszatartja az intézmény – béreken felüli – finanszírozásának első negyedéves dologi részét.
Nézzük csak, miről van szó!
Nyár óta áll a bál a két fél között. Épp azóta, hogy kiderült: az Akadémia mostantól nem biankó csekk formájában kapja majd a működéséhez szükséges állami forrást. A kormány ugyanis szeretné előzetesen megtudni, mire költenék a közpénz jelentős részét a haza bölcsei. Olyan rendszert hoznak létre, amelyben az MTA az Innovációs és Technológiai Minisztérium hosszú távú szempontjait is figyelembe venné, mielőtt döntést hoz a közmilliárdok elköltéséről. Vagyis pénz ezentúl csak előzetesen egyeztetett tudományos kutakodásokért jár. Mi ebben a különös? (Liberális olvasatban: „A kormány meg akarja szüntetni az Akadémia függetlenségét! Diktatúra, jogtiprás, világvége stb.” Az átláthatóságra máskor oly kényes jogvédők, molinós „civilek” persze nyomban az ellenőrzés bevezetése miatt kezdtek el jajveszékelni.)
A terv persze nem nyerte el az Akadémia tetszését, amely korábban maga döntötte el, melyik intézet mennyit kap az adófizetői pénzekből. (Ráadásul minderről csak egy szimpla beszámolót kellett adniuk – utólag – a parlamentnek.)
Miközben Magyarország rengeteget költ a tudományra, kiderült: a pénzek egy része elvész a kutatóintézetek útvesztőiben, illetve bizonyos „eredményekből” semmi haszna nincs az országnak. A Figyelő akkortájt listát közölt egyes akadémiai „kutatásokról”. Pár munkacím: A roma LGBTQ első szikrái; Férfiak, akik férfiakkal szexelnek – szexmunkások Magyarországon stb. Nos az efféle kutatói szabadságnak kíván véget vetni a kormányzat.
Hát „csak” erről van szó.
