Ne szépítsük: szimpla terrorista volt az 1914 nyarán alig húszesztendős Gavrilo Princip, a szarajevói merénylő, akárhonnan nézzük. Hogy utóbb történelemcsináló „sztár” lett belőle, azt valószínűleg ő maga sem sejtette. Igaz, nem sokat elmélkedhetett erről a Habsburg-trónörökös Ferenc Ferdinánd gyilkosa. A tuberkulózisban szenvedő, vézna gyilkos alig négy évvel a véres akció után, 1918. április 28-án – épp ma száz esztendeje – Theresienstadt börtönében meghalt.
Még tartott a „nagy háború”, amelynek kirobbanását az ő pisztolylövéseitől számolja a világ.
Gavrilo Princip már a húszas évekre a jugoszlávizmus mártírja lett. A szerb emlékezet – ha vannak is ellenhangok – ma is a nemzet nagyjai közt tartja számon a húszéves gyilkost. A merénylet színhelyén a háború után megalakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság emlékhelyet alakított ki, Princip szarajevói otthona múzeum lett. Tito Jugoszláviája is ünnepelte a szarajevói merénylőt, nemes egyszerűséggel kommunista szabadsághőssé emelte. Szerbiában szobra áll, utcát neveztek el róla, arcképe a mai Belgrádban graffitiken is látható.
Gavrilo Princip a szerb nacionalizmus ikonja. Hívei szerint a szerb nemzet büszkesége, mások szerint a világ – a történelem – talán legismertebb merénylője. Köztörvényes gyilkos avagy nemzeti hős volt ez a vérgőzös, mindenre elszánt szerb diák, aki az ünneplő tömegből előugorva közvetlen közelről agyonlőtte Ausztria–Magyarország trónörökösét és feleségét? A világ a „nagy háborút” kirobbantó terrorista diákként jegyzi Principet, szülőhazája a Habsburgok kiűzéséért küzdő bátor hőst látja benne. Nincs alku. A térség viharos történelme persze a Princip-kultuszon is nyomot hagyott, a híres-hírhedt merénylő házát többször lerombolták.
A régi épület helyén ma márványtábla áll, hirdetve a – mit is?