A minapi román nemzeti ünnep kapcsán azt írta a német média, hogy száz éve Románia annektálta Erdélyt, Magyarország egykori keleti tartományát. El lehet képzelni a román hivatalosságot, amikor értesült a ZDF híradásáról. A levegőért kapkodó külügy „megdöbbenéssel” olvasta a tudósítást, amely természetesen nem „a történelmi igazságot” tükrözi. Ugyanis az ominózus napon Erdély saját akaratából csatlakozott Romániához. Szerintük.
Mi csak azt a történelmi tényt szeretnénk ehhez hozzáfűzni, hogy Románia már évtizedekkel a gyulafehérvári csinnadratta előtt az alkalmat leste, mikor és hogyan rabolhatja el Erdélyt. Az első világháború előtt titkos szerződést kötött az antanttal, hogy – jókora területekért cserébe – majd ő is megtámadja a Monarchiát. (Korábbi szövetségesét.) Végül csak menet közben, 1916-ban szállt be a harcokba, s akkor is gyors fegyverletételre kényszerült; igaz, két évvel később – egyetlen nappal (!) a háború vége előtt – ismét hadba lépett, így ő is „győztes” lett. Negyedszázadra rá is hasonló volt a forgatókönyv: akkor a háború utolsó hónapjaiban átállt a győztesek oldalára. Mindkétszer mindent vitt. (Nem csak Erdélyt, mindent, amit csak talált a magyar Alföldön: gabonát, állatot, komplett gépsorokat, műkincseket, vasúti szerelvényeket…)
„A trianoni békeszerződés – írják román hivatalosságok a vérlázító diktátumról – Erdélynek az Anyaországhoz (!), Romániához való visszatérését szentesítette.” Mi viszont úgy tudjuk, hogy az „Anyaország” csak másfél százada, 1862-ben jött létre, ráadásul abban semmiféle Erdélyt – amelyik „visszatért” – nem említenek a lexikonok. Arra csak fájt a románság foga…
Ja, el ne felejtsem: a ledorongolt ZDF időközben „beitritt” (csatlakozás) szóra javította az „anschluss” (elcsatolás) kifejezést. Őket is meggyőzték.