Három nappal a sokkoló hír után – hogy tudniillik Schilling Árpád bejelentette: emigrál ebből az élhetetlen országból – nincs tudomásunk arról, hogy bárki megpróbálta volna marasztalni a bánatos színházi rendezőt.
Az egy szál Tamás Gáspár Miklóst leszámítva, aki a minap a HVG-ben nagyon nagy veszteségnek nevezte a „naiv, tiszta szívű, gorombán egyszerű, érdes honpolgári beszédű” férfiú távozását, én kizárólag ujjongó kommenteket olvastam a témában a különféle portálokon.
Az egyik hozzászóló például azt írta: Schilling remélhetően nem úgy fog távozni, ahogyan Gerendás Péter dalnok, aki korábban több alkalommal is belengette, hogy politikai okokból nincs maradása, ám addig-addig csomagolt, míg a végén mindig itthon felejtette magát… (A hungarocell Orbán-fejet rugdosó, trágár Dopeman is fenyegetőzött már ilyesmivel, de aztán ő is itt maradt a sötét Fidesz-diktatúrában.)
A nekikeseredett színházi ember egyébként a német Arte tévécsatornának jelentette be, hogy a jobboldal újabb győzelme miatt távozik Magyarországról. „Idén Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy választási győzelme esetén ütni fog a bosszú órája. (Hol hallottad ezt, Árpi? Küldjél már át egy linket, lécci! – A szerk.)
A miniszterelnök a saját országának állampolgárait fenyegeti. Ez őrület! (…) Egyedül érzem magam, pont egy olyan időszakban, amikor szolidaritásra és támogatásra lenne szükségem.” Még szerencse, hogy a rendezővel tart felesége, Sárosdi Lilla színművésznő is.
Lilla asszony nevét akkor kapta szárnyára a hírnév (korábban nemigen), amikor tavaly lerántotta a leplet Marton László színházi rendezőről, aki állítólag évtizedekkel ezelőtt disznólkodni próbált vele.
Ez erősen befolyásolhatta későbbi pályáját – gondolok itt például a Krétakör Lúzer című előadására, amelynek egyik jelenetében a pucér művésznő két átlényegült fiatalember vesszejével babrál ütemesen… Most, hogy elmegy a Schilling család, az ilyesmiről is lemaradunk.