„Trianon igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak (…) – írja minapi cikkében bizonyos Ferincz Jenő. – Nem a döntést meghozók a felelősök, hanem az akkori jobboldali politikusok (…), akikre kísértetiesen emlékeztet a mai Fidesz.” A szerző figyelmeztet: a politikai gesztusok, az állampolgárság és a választójog kiterjesztése mérgezi a szomszéd országokkal való jó kapcsolatokat.
A cikk a Népszava gyűlöletrovatában jelent meg. Abban a lapban, amely egyébként Trianon évében még maga is így írt: „A bosszúállás diktálja reánk a versailles-i békét, és ez a béke éppen ezért nem béke és éppen ezért kell összeomlania, amint az elmék kitisztulnak, és a szemekről lefoszlik a bosszú véres felhője.” (Vajon behallatszik-e még a mai szerkesztőségbe a nép szava?) Pár esztendeje Bauer Tamástól is olvastam valami nagyon hasonlót. Ő azt bizonygatta, hogy a trianoni békeszerződés (neki „szerződés”, nekünk diktátum) nem sorstragédiája a magyarságnak, szamárság ilyet állítani.
Természetesen ő is belemart az Orbán-kormányba: „A nemzeti összetartozás jelszava nemcsak a kőkemény realitást tagadja, de harcias igénybejelentés is. Az ilyen nyilatkozatok szembeállítják a határon túliakat azzal az állammal, amelyben élnek, megosztja a szomszéd országok magyar közösségeit.” (A Kádár-időkben hallottunk efféle aljasságot: Ne tegyünk semmit a kinti magyarjainkért, mert akkor még jobban elnyomják őket.) Aki nem tudná, Bauer Tamás az SZDSZ-nél kezdte, majd a párt csődje után a DK-ban folytatta…
A Ferinczek, Bauerek mindig provokálnak. Ez létezésük lényege. Most, hogy újra izmosodik a nemzet, gyakrabban szól a Himnusz, ijedten lépnének a fékre – csakhogy már nem ők ülnek a volánnál. Így aztán csak aggodalmaskodnak. Meg nemzetet árulnak.