Nehéz lenne megmondani, pillanatnyilag melyik hazai párt a legnemzetellenesebb. Szoros a verseny. Most speciel Gyurcsány Demokratikus Koalíciója erősített bele. Nem először. Arató Gergely, a felekezet frakcióvezető-helyettese szerdán egy sajtótájékoztatón arról számolt be, pártja törvényjavaslatot nyújt be, hogy ne kaphasson se uniós, se magyar foglalkoztatási támogatást az a hazai cég, amelyiknek EU-n kívüli alkalmazottja van. A DK-bölcs azt ecsetelte, hogy Magyarország újabban „az unión kívüli, elsősorban az ukrán munkások célországává vált”. (A jól értesült Nemes Gábor, a párt „szakpolitikusa” mindezt azzal magyarázta, a kormány így próbálja kezelni a munkaerőhiányt, ám ezzel meg az a baj, hogy „alacsonyan tartja a béreket, amit a magyar dolgozóknak csendben tűrniük kell”.) Mindez csak azért érdekes, mert máskor ugyanők azt szokták mondani, hogy innen mindenki Nyugatra menekül dolgozni, ide pedig senki sem jön az alacsony fizetések miatt. Most viszont az a bajuk, hogy jönnek. Arató persze pontosan tudja (merthogy nem hülye, csak aljas), hogy ezek az általa emlegetett ukránok valójában nehéz sorsú kárpátaljai magyarok – csak hát így hatásosabb az uszítás.
Gyurcsányéknak komoly rutinjuk van az ilyen csúsztatásokban. Korábban a „románokkal” riogattak, most meg az „ukránokkal” jönnek, mint akik majd keresztbe tesznek az őslakosságnak… Aratóék szellemi állapotát jelzi: képtelenek rájönni, hogy pártjukat egyebek közt épp az ilyen „hazafias” megnyilatkozások miatt övezi stabil közutálat. Aljasságukból mindössze a logika hiányzik, hiszen ha rajtuk múlna, kontroll nélkül beengednék a Délvidéken tolongó migránsokat, a késelgető, erőszakoló Soros-meghívottakat.
Akik Láriferiék szerint nem jelentenek semmiféle kockázatot. (Innen kihúztam egy indulatszót.)