Nagyon készült az Amnesty International csapata az Alkotmánybíróság (AB) keddi döntésére. Iván Júlia asszony mindjárt két kommentáló közleményt is készített, hogy megtudhassuk mi a frankó, hogyan kell helyesen értelmeznünk a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény AB általi megítélését. Júlia asszony minden eshetőségre gondolt, írt egy ilyet is, meg írt egy olyat is. Az egyiket arra az esetre, ha a testület elmarasztalná törvényt, a másikat meg arra, ha helybenhagyná…
Az előbbi így kezdődik: „A mai döntés nagy győzelem a magyar civil szervezeteknek és az egész társadalomnak (…).”
A másik meg így: „Az Alkotmánybíróság mai döntésével elmulasztotta a lehetőséget, hogy igazságot szolgáltasson (…).” A folytatás mindkét változatban ugyanaz: nevezett törvény célja, hogy „elhallgattassa a kritikus hangokat, és az orosz »külföldi ügynök« törvényt másolja”. Márpedig az ilyennek nincs helye Magyarországon – szögezi le a „civil” szervezet mértékadó frontasszonya. (Az Orbán-kormány persze mindkét változatban megkapja a magáét.)
Ment is volna a trükközés, várták a bíróság döntését, csakhogy a szamaritánus szervezet illetékes hülyéje valamit elbabrált a rendszeren, miáltal Júlia asszony mindkét értékelése fölkerült az internetre. A vállon veregető is, meg a ledorongoló is. Puff!
Ja, és a slusszpoén! Az Alkotmánybíróság kedden nem is hozott döntést, úgy határozott: megvárja az Európai Unió Bíróságának állásfoglalását. Vagyis Júlia asszony írhat egy harmadik kommentárt is… Jut eszembe, elnök asszony a napokban bejelentette: szeptember végén lejáró szerződése után valószínűleg elhagyja a pályát. – Elfáradtam, valahol fel kell töltődnöm – magyarázta. Én a meleg éghajlatot ajánlanám.