Lássuk be, barbárok vagyunk – összegzi a magyarsággal kapcsolatos felmérési tapasztalatait Sik Endre szociológus, aki az általa vezetett Tárki-kutatás alapján jutott erre a lesújtó következtetésre a minap. A Népszavának nyilatkozó tudományos ember mindjárt részletezi is, miért kerültünk ebbe a nem túl hízelgő kategóriába. (Fotó is van a barbározó kutatóról: szőrös, nagy fülű, torzonborz emberke.) Nos, azért vagyunk barbárok, mert minálunk folyamatosan nő az idegenellenesség. Mint mondja, „szabadon dúl a morális pánik”. Ráadásul az ország mai vezetői erre még rá is játszanak… Igaz ugyan, hogy a kvótanépszavazás után valamelyest visszafogottabbá vált a kormány menekültellenes kampánya, ám a nemzetközi események (terrortámadások, brexit, Trump elnökké választása, egyebek) „megtámogatták” a magyar szemléletet.
„Az idegenellenesség mélyen beágyazott a magyar társadalomban – magyarázza Sik felmérő –, talán még az is megkockáztatható, hogy mindez része a magyar kulturális identitásnak.” (A befogadott kunokról, jászokról, zsidókról stb. – nyilván a riport hevében – nem tesz említést.) Úgy állunk, kesereg a szociológus, hogy a magyar felnőtt lakosság hatvan százaléka, ha rajta múlna, mérlegelés nélkül minden menekültkérőt visszafordítana a határnál. (Szemben Sik humanistával, aki szíve szerint keblére ölelné valamennyi kerítésszaggató turistát.) Csakhogy mi barbárok vagyunk, panaszolja a szőrmók. Az ő olvasatában a barbár az, aki nem jól tűri a nyugati civilizáció béklyóit, aki nem szeretné, hogy a politikai korrektség gúzsba kösse őket. Sik szakértő szerint az ilyenekből bárhol, bármikor zavartalanul előtörhet az állati ösztön.
Nem lennék meglepve, ha egy ilyen „barbár” olvasó történetesen megrángatná ennek a karon ülő, felmérő emberkének a szakállát.
