Vajon miért vette a kalapját Ron Werber LMP-kampányfőnök egy hónappal az országgyűlési választás előtt? Hivatalos indoklás nincs, a száraz pártkommünikével („Az LMP köszönetet mond a tanácsokért stb.”) pedig nem megyünk messzire.
A máskor bőbeszédű szóvivő ezúttal „nem kíván nyilatkozni”, és Ungár Péter elnökségi tag is csak hallgat, mint hal a szatyorban, holott ő állítólag komálósa az izraeli szakembernek. Hadházy Ákos társelnök is csak a szellemeskedésig jut, amikor az MNO.hu kérdésére azt mondja: ezek után a Fidesz már nem jöhet azzal, hogy „biztosan ezt is Werber diktálta…” A másik társelnök, Szél Bernadett, aki tavaly ősszel még szenvedélyesen kiállt a kampányguru mellett, most csak annyit mond az ATV-ben: „Ez már egy ideje benne volt a levegőben, nem ért váratlanul”.
Így aztán megy a végtelenített találgatás. Van, aki úgy véli, Werber túl „impulzív” természete sok volt a pártvezetésnek, ezekből „kampánytechnikai nézetkülönbségek” adódtak. Ami persze jókora marhaság, hiszen mindig ilyen impulzív volt a kampányfőnök, sőt valószínűleg épp ez tetszett meg benne az LMP-nek, amikor 2002-ben a szocialistákat segítette hatalomra. Ennél egy fokkal logikusabbnak látszik az Origo.hu fölvetése: Werber azért porolt el az LMP-től, mert teljesen esélytelennek ítélte a párt helyzetét. Bár ennek meg az mond ellent, hogy a távozó kampányguru egy novemberi fejtágítón még arról beszélt, akár kormányváltó is lehet a csapata.
Érti ezt valaki? Én nem.
Ami biztos, Ron Werbernek voltak jó észrevételei is: a Demokratikus Koalíciótól például óvta az LMP-t, mondván, Gyurcsány mérgező, vállalhatatlan jelenség. Meg azt is sűrűn hangoztatta, hogy a választó nem annyira hibbant, mint amennyire azt a politikusok képzelik. Ha másért nem, már ezért is megérte a pénzét…