Bokros Lajos sem akar kimaradni a napi kormánymószerolásból. Most éppen ez kívánkozott ki a MoMa-elnökből: „Ki kell mondani végre, ezért kimondom: Magyarország miniszterelnöke fasiszta.” Így, velősen mondta – írta – közösségi oldalán. Rövid eszmefuttatást is tett mellé: az Orbán-kormány Soros-plakátkampánya „hazugságon alapuló nyílt antiszemita propaganda = fasizmus”. (Miközben ő nevezi zsidó bankárnak Soros Györgyöt. Bokros zsidózik…)
Valahogy nem tudok igazán haragudni erre a kétségbeejtő Lajosra. Megvan szegénynek a maga keresztje. Rögös pályáján volt ő már minden, csak népszerű ember nem.
A köz utálatát még a csomagjával szerezte meg Horn Gyula minisztereként, amit (mármint az utálatot) azóta is sikeresen őriz. Később az MDF-ben bukkant fel, Dávid Ibolya mindjárt miniszterelnök-jelöltté tette a 2010-es választásokra – nyerni ugyan nem nyert (cipóra verték), ellenben a zakó után megszűnt a párt. (Ettől függetlenül darabig milliós pénzért még kint üldögélt az uniós parlamentben. Rendre a túloldallal szavazott…)
Mindennek dacára van ebben a Lajosban valami megmagyarázhatatlan, tenyérbemászó sárm. Ha megjelenik valahol, az embernek az az érzése, mintha leszállt volna odaföntről. Talán még áldást is oszt… Holott hát eszement dolgokat mond: „Ha kormány lennék (…), megkezdeném a letelepedni kívánó menekültek szétosztását az üresen álló ingatlanokban”. A Bokros-csomagról meg így beszélt egy riporternek: „Arra máig büszke vagyok.”
Megvan, mit majmolok benne! Mintha Lajosról mintázták azt a fröccsöntött bajusz-szemüveg konstrukciót, amit szilveszterkor szoktak hordani a hullarészeg ünneplők. Megvan?
Ha ilyet látok, rögtön kifekszem…