Régi hagyományai vannak a Soros-birodalom elleni harcnak a magyar történelemben, tájékoztatott diadalittas cikkében minap a Hvg.hu. A bolsevik múltban kutakodó hírportál előbányászott egy 1988. február 9-én rögzített hangfelvételt. A tekercsen az akkor már erősen leszálló ágban lévő Kádár János pártfőtitkárt hallhatjuk, amint az MSZMP Politikai Bizottságának ülésén éppen leleplezi a hazánkba beszivárgó sorosizmus igazi arcát. „Illegális csatornákon is kapnak ezek [mármint a hazai ellenzékiek] pénzt (…), apparátusokat és ki tudja, milyen technikát – mondotta volt a proletárvezér – (…), s mindez nem elég, legalizálják is a támogatást, mégpedig a Soros Alapítvány képében.” A portál szerint a háborgó Kádár (aki egyébként három hónappal később selyemzsinórt kapott a pártvezetéstől) szavai ékesen bizonyítják: a kommunista vezetők tenyere is viszketett Soros Györgytől.
Vagyis – és ez az írás rezüméje –: „Soros és a sorosisták megítélésében meglepő hasonlóság van Orbán Viktor és Kádár János között.” Ezen a nyomvonalon haladva pedig – sugallja a bölcselet szerzője –, a mai miniszterelnök voltaképp nem más, mint egy kései kádárista. Van még kérdés?
Van. Tényleg annyira hülyének nézi a balliberális Hvg.hu a magyar embert, hogy az képes bevenni a bárgyú párhuzamot? A jelek szerint igen. Szerintem viszont négy elemitől fölfelé a nehéz felfogásúaknak is az jön le az egészből: Soros és szellemisége még a kétségbeejtő Kádár-rendszernek sem kellett. Abból, hogy a mai kormányzat nem kér a karitatív krisnást alakító Sorosból, még nem következik semmiféle Kádár-szimpátia, bármennyire szuggerálja is ránk a portál…
Azt már csak halkan jegyzem meg, a koronatanúként fölvezetett Kádár szózatain ekkor – a nyolcvanas évek végén – már a pártvezetés bátrabbik része is kuncogott. Ahogy most mi is az erőlködő hávégén…