Bokros Lajost sem hagyta hidegen a kormányváltásért rohamra induló „demokraták” kürtszava. Mint a jó huszárló, ő is fölnyerített:
„Nem tudom, mikor hangzott föl dörgő taps Kötcsén. De ha volt egyetlen józanul gondolkodó elme a találkozón, akkor láthatta, hogy a király nemcsak meztelen, hanem az esze is elment – írta minap a Modern Magyarországért honlapján. – »Merjünk nagyok lenni« – mondta valaha. Merjünk hülyék lenni – mára ez maradt. Meg fogtok bukni áprilisban, mert lesz demokratikus ellenzéki szövetség. (…) Van miért félni.”
A Lajos-blogok közül eddig a „Hogyan kezelhető az európai menekültek hulláma?” című volt a kedvencem.
Darabkát ideemelek: „Ha kormány lennék, megkezdeném a hazánkban letelepedni kívánó menekültek szétosztását az üresen álló ingatlanokban (…), megkezdeném az iskoláskorú gyermekek oktatását magyar nyelven és elhagyott hazájuk hivatalos nyelvén egyaránt.” Erre írta azt egy kommentelő, hogy ha röhögni akar egy jót, mindig beugrik Bokros oldalára. Jobb, mint a Sas Jóska…
A politikának mindig megvoltak a maga kétségbeejtő alakjai. Itthon sem panaszkodhatunk. Jó a felhozatal.
Hogy hősünk miért szállt be a választási küzdelmekbe annak idején? „A haza iránti kötelességemet teljesítem. Amikor a magyar politikai osztály jelentős része saját akaratából zülleszti szét a nemzetet, apasztja el éltető forrásait, a fölemelkedés energiáit, akkor az írástudó értelmiségnek (ez ő lenne – a szerk.) itt a helye.”
Lajosunk egyébként nem humoristaként kezdte. Ígéretes csomagkészítőként tűnt fel a Horn-korszakban, ám az Alkotmánybíróság tűzszerészei ellehetetlenítették. Később jött az MDF, ahol Dávid Ibolya elnök asszony uniós politikust csinált belőle, majd miniszterelnök-jelöltté tette a 2010-es választásokra – nyerni nem nyert, ellenben megszűnt a pártja.
Most vicceket mesél. Ebben tényleg jó.
