A Vánszorgunk a forradalomba című HVG-cikkben olvasom, hogy „a komcsiság régóta nem világnézetet jelent, hanem mentalitást”. Ez bizonyosan így van, szakértő jegyzi az írást: sőt Gomperz Tamás korábban (még Ónody Tamás néven) V. kerületi SZDSZ-elnökként maga is megformálta a tenyérbe mászó komcsiság figuráját. Nem is akárhogyan. Idvezült ábrázatát később Kóka János táskahordozójaként kamatoztatta az újabban betűvetéssel foglalkozó szerző. (Legismertebb munkája: Dugjátok fel magatoknak az olimpiai lángot! – HVG, 2017. február.)
Hogy miképp jutott el Ónody-Gomperz ehhez a komcsiság-felismeréshez, azt nem könnyű kideríteni a hagymázas alkotásból. Az írásban föllelhető gyalázkodás ipari méretei arra engednek következtetni, hogy a szerző rosszul élte meg a Nagy Imre-szobor minapi áthelyezését a Kossuth tér mellől a Jászai Mari térre. „Sok kéz szorult ökölbe a tehetetlen dühtől, amikor reggel megjelentek a szobor hűlt helyét ábrázoló képek” – írja nekikeseredetten az extáskahordozó, aki szerint a legszörnyűbb, hogy mindezt „a horthyzmus restaurálásának szándékával tették”. Szerinte Nagy Imre emlékművének helyére egy fasiszta giccsnek kinéző fasiszta giccset terveznek felhúzni. „Egyszer ennek is vége lesz – szakad fel a sóhaj Ónody-Gomperz kebléből –, és akkor felmerül majd a kérdés: mi legyen a Nagy Imre-szobor helyére odapakolt fasiszta giccsel?”
Ha lennének tiszta pillanatai a szerzőnek, készséggel elmondanám neki, hogy amit ő fasiszta giccsnek nevez, az a tanácskommün terroráldozatainak 1934-ben emelt emlékműve volt. A nemzeti vértanúk emlékműve. Az a megrázó szobor, amit a szovjet megszállás után, az új terrorkorszak hajnalán döntöttek le az akkori „momentumosok”. Nos, ez a szobor kerül most vissza. A helyére. „Sok kéz szorult ökölbe” – írja a bomlott szerző. Ez speciel igaz. Vigyázzatok, Tamás!