Rosszabbul is járhatott volna a Pest-Buda éttermet vasárnap elfoglaló Gulyás Márton-féle hülyegyerek-kommandó. Gondoljuk csak el, mi történik, ha akciójuk idején történetesen egy ebédelni vágyó, méretesebb férfiember is tartózkodik odabent. Esetleg egy éppen bankettjét tartó, szabadfogású birkózószakosztály? Nem valószínű, hogy a karonülő Marci és tápos rohamcsapata akkor is élő Facebook-közvetítéssel tudósít a helyszínről – sziluettnyomaik árulkodnának róluk a bejárati ajtón…
Szerencséjükre az ostrom idején jámbor emberek üldögéltek odabent, még a főpincér sem tűrte föl az ingujját, csupán közölte, partizánokat nem szolgálnak ki. Amennyiben nem fogyasztanak, hagyják el az éttermet.
Dehogy mentek – győzelmet ültek.
Gördülékenynek ígérkezett a folytatás. A harcosok (a Közös Ország Mozgalom és A Város Mindenkié aktivistái) megszilárdították állásaikat, majd Gulyás vezér a Facebookon beszédet intézett a nemzethez: Pest-Buda megszállására azért került sor, mert az épületet a Budavári Önkormányzat áron alul adta bérbe. (Hogy evégett miért nem odakint háborognak, arról nem ejtett szót. Vélhetően a hűvös idő miatt…) Közben a kiérkező rendőrök megállapították, jogsértés nem történt, Gulyásék „csak” bementek az étterembe.
Ennyi. Az elmaradt intézkedés megrendítette a csapatot, főképp a piros fejű Marcit, aki titkon valami jól fotózható rendőrrohamban reménykedett. Erre, tessék! A járőrök szalutáltak és elmentek. Ennél csak a folytatás lett keservesebb, a távozó személyzet ugyanis rázárta az éttermet az ünneplő megszállókra, mire a riadt kommandó vészjelzést adott: „Aktivistáink akkor sem tudnák elhagyni a helyszínt, ha akarnák. Az étterem korlátozza aktivistáink személyes szabadságát, ami bűncselekmény.” Csak késő este szabadult ki a csapat.
Marci mosolya nem volt őszinte.