Ábrázatot váltott a nyájas tekintetű Magyar Helsinki Bizottság. „Ha nem megy szép szóval, perelünk” – közölte a magyar kormánnyal a szervezet társelnöke az Index hírportálon közzétett írásában. Jó lesz vigyázniuk Orbán Viktoréknak! Az ultimátumot jegyző Kádár András Kristófnak azért dagadhatott be a feje, mert a Fidesz azt kérte a kormánytól, egy megveszekedett vasat se fizessen ki abból a Strasbourgban kiszabott milliós büntetésből, amit két kiutasított – a helsinki aggodalmaskodók által képviselt – bangladesi migráns ügyében ítélt meg a bíróság. A hívatlan jövevényeket gyámolító humanisták viszont úgy vélik, az ügy költségei igenis a magyar államot terhelik, vagyis az ügyvédi munkadíjat („helsinki” ügyvédről van szó, persze) is az országnak kell fizetnie. Ha pedig ez szép szóval nem megy – mennydörgi a szamaritánus gyülekezet vezérembere –, számukra nem marad más, mint a pör. Találkozunk a bíróságon! Azt is megtudtuk, ha akarnák, őrült pénzeket is kasszírozhatnának ezekkel az ügyvédi húzásokkal, de ők nem olyanok. Ugyan! Sőt, ha a magyar állam visszavonja a bevándorlási szabályai szigorítását, hajlandók lemondani a további milliókról. Ellenkező esetben viszont kíméletlenül perelnek (a zsarolók).
Csakhogy a Fidesz továbbra is azt kéri a kormánytól, tagadja meg a bírságfizetést. Mégiscsak elképesztő, hogy Strasbourg asszisztál egy ilyen álszent, álcivil gyülekezet manővereihez. (Mellesleg a két kiutasított bangladesi „áldozatról” azóta semmi hír, fölszívódtak. Nem is lehetne nekik kifizetni a fejenkénti hárommilliót.) A migránsoltalmazó Helsinki-embert azonban ez sem zavarja, csak mondja a magáét: Pénz vagy per. Ők mostantól nem tárgyalnak – perelnek.
Mintha a vörös képű, vigyorgó Marosán Györgyöt hallanám a salgótarjáni sortűz előestéjén: „Mostantól nem tárgyalunk. Lövünk.”