Régóta foglalkoztat Gulyás Márton „civil aktivista” személyisége. Talán perverzió, de mindig érdekeltek a bomlott, föltupírozott figurák, akik pusztán azért kevernek balhét, hogy beszéljenek róluk. Valahol azt olvastam Gulyás civilről, hogy egy két lábon járó „agent provocateur”, aki a legszelídebb emberből is képes kihozni a vadat a maga tenyérbe mászó stílusával. Volt, aki úgy jellemezte: hivatásos bajkeverő, anarchista. Stimmel.
Emberem legutóbb az ATV Csatt című, hétfő esti műsorában verte ki a biztosítékot. Túl nagy hírértéke persze nem lett az eseménynek, merthogy a munkássága ugye éppen erről szól: botrányt csinálni, beleszellenteni a nullás lisztbe, hadd szóljon! (Ezúttal a vele egy asztalnál ülő Stefka Istvánt, a PestiSrácok.hu lapigazgatóját kóstolgatta, de csak azért őt, mert éppen ő volt a közelében.)
E rovat terjedelme nem teszi lehetővé felsorolni az aktivista valamennyi kunsztját. Zömében egy kaptafára készül valamennyi: nagy hangon beszólni a „civil kontroll” nevében, aztán, ha válasz érkezik, idétlenül belevigyorogni a másik képébe, aztán diadalittasan körbenézni. Frappáns! Persze nem mindig jön be… Az óév utolsó Gulyás-attrakcióján például hősünket úgy hajították ki a körúti étteremből, mint macskát szokás a gangról… 2014 nyarán meg egy DK-tüntetésen Gyurcsány-nyugdíjasok tángálták el a dacos atlétát, amikor transzparenssel hadonászva fészkelődni kezdett a tömegben. (Három célzott pofont kapott, szatyrába cigarettacsikket dobtak, végezetül leköpték.)
Vajon mi lehetett Gulyás Márton jele az óvodában? Kiöltött nyelv? Kényszerzubbony? Esetleg mostani blogjának a címe: Slejm? (Innen idézek: „Égetni kellene már régen… az összes kormánylapot…, az összes Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatokat, amelyekkel teleb@…ták a közintézményeinket…, égetni kellene az összes Alaptörvényt, amit kifüggesztettek stb.”) A slejmre tippelek.