Egy nappal azután, hogy a hívatlan Hadházy lódoktort és a belé csimpaszkodó Szél Bernadett segédszínészt kihajították a köztelevízió épületéből, szelídülni látszik a kormánybuktatásra spekuláló forradalmárok lendülete. A „Minden Nap Tüntetünk! – Menjünk Ki A Kossuth Térre Kedden Is!” nevezetű Facebook-tömörülés másnapi hőbörgésén például már csak pár tucatnyian vettek részt. (Beleértve ebbe a kiküldött tudósítókat és a katasztrófaturistákat is.) A kukagyújtogatás ezúttal elmaradt, szánkót sem lopott senki, ráadásul mindösszesen két felszólaló akadt, de azok sem mondtak semmi épületeset. A szerda ennél is szolidabbra sikerült, ekkorra már csak a szilaj Tordai Bence őrizte egyedül a forradalom lángját, aki ápolóit kijátszva újra a tévészékház bejáratából tudósította híveit. (Igaz, híranyagához most nem mellékelt tüntetői totálképet…) Az egész attól igazán érdekes, mert szombati sajtótájékoztatóján az űzött tekintetű mulattató még karácsonyig tartó, blokádokkal tűzdelt országos tüntetéssorozatról beszélt.
Erre most itt erőlködik magában szegény.
Demokratáink füstbe ment igyekezetének egyébként komoly irodalma van, nem is kell messzire mennünk. Ki ne emlékezne még a szerényen Milliók a sajtószabadságért nevezetű, majd hetek alatt ványadttá szöttyedt Millára? Az áprilisban laposra vert vesztesek „Mi vagyunk a többség” szlogenje már születésekor magán viselte a kezelésre szoruló demokraták Lipót-tüneteit. Legutóbb szeptemberben derülhettünk egy jót, amikor a DK kígyóbűvölője kijelentette: pártja addig marad az utcán, míg le nem mond a kormány. Mit mondjak, hamar hazamentek…
Megjegyzem, erre az egész cumisorozatra már akkor számítani lehetett, amikor a kesergő demokraták Parlament köré tervezett tavaszi élőláncából azért nem lett semmi, mert nem volt elég láncszem.