A téma tényleg az utcán hever – esetemben egy fizetős autós útszakaszon, amelyre gyanútlanul rászaladtam a minap. Jön az autós ember a 4-es főúton Budapest felé – mondjuk Záhonyból (352 kilométer) indult –, és már épp örvendezni kezd, hogy megérkezett, amikor közvetlenül a 0-s körgyűrű előtt szembetalálja magát egy Matrica/Vignetta-táblával. Semmi előzetes figyelmeztetés – mindjárt maga a tábla. Puff! Innen kezdve 8, azaz nyolc kilométeren keresztül, Ferihegy 2-ig fizetős a folytatás. Utána újra ingyenes. Záhonyi hősünk ráadásul már a 0-snál lefordul jobbra (az ott ingyenes), vagyis mindössze 3-4 kilométert megy még – de ennek már ára van. Egy tíznapos jegy, amit 60 percen belül még megvásárolhat, vagy a tizenötezres bünti…
Vajon mi rendkívülit tudhat a 352 kilométeres útnak ez a nyúlfarknyi, nyolc kilométeres szakasza, hogy ezért már fizetni kell? „Tanítani való példa a lehúzásra, gratulálunk a kitalálóknak!” – írja valaki az interneten, és ez a legszelídebb értékelés a kommentrengetegben. Megjegyzem, a 0-sról a jobbra eső terminálhoz igyekvőknek is ugyanígy fizetniük kell azért a 4-5 kilométerért. (Ennél is elképesztőbb, hogy a reptértől pár száz méterre fekvő Vecsés lakóinak sincs apelláta. Érdemes elolvasni a helyi képviselő-testület állásfoglalását az útdíj bevezetésekor
– törődött is azzal bárki…)
Mindenesetre az ötletgazda jó, ha tudja: rengetegen emlegetik szülőstül, mindenestül. Általa lett a 4-es „halálútból” haláli halálút.