Rengetegen kommentelték az Ötödször is megnősült Demszky Gábor című minapi hírt. Legtöbben a bulvárlap által megszólaltatott ifjú ara egyik mondatára reagáltak. Legújabb Demszkyné így írta le az első találkozást: „Gábor a modorával teljesen levett a lábamról, nem tudtam neki nemet mondani.”
Több hozzászóló mesélt a maga „találkozásairól” a volt főpolgármesterrel, de őket egyáltalán nem vette le a lábáról Gábor, épp ellenkezőleg. Egyikük például az áprilisi választáson vizesflakonból fröcskölő expolitikus ámokfutásáról írt.
Más rövid statisztikával állt elő: „Demszkynek a korábbi nekifutásaiból három gyermeke született, de egyik házassága sem tartott tovább pár évnél. Leghosszabb kapcsolatát Budapesttel folytatta, de az is nagyon megromlott…” Volt, aki megjegyezte: az nősül többször, akinek rossz a memóriája. Lehet.
Határozottan kiigazítanám viszont azt a kommentelőt, aki Budapest vőlegényének nevezte a szabad demokrata házasságrekordert. E titulus ugyanis már foglalt, jó Krúdy Gyula a „kockás bárónak”, Podmaniczky Frigyesnek adta ezt a címet még a múlt század elején.
Demszkyben és Podmaniczkyban csak annyi a közös, hogy mindketten évtizedeket töltöttek a város élén, más nemigen. (És nem arra gondolok, hogy Demszkyvel ellentétben Podmaniczky megrögzött agglegény volt – bár minden úrnőt ismert idehaza a hercegnőktől a balerinanövendékekig.)
Podmaniczky Frigyes, miközben a középkori Pest-Budából új világvárost épített, szerény ember lévén végig a háttérben maradt. Dacára ennek az ő tiszteletére megállt a lóvasút a körúton, és a portréját cégtáblájára festette a Szervita téri borbély.
Igaz, azt meg a báró nem mondhatta el magáról, hogy ünnepi programbeszédeit valaha is tojászápor kísérte volna. Ahogyan azt sem, hogy hosszú éveken át az épülő 4-es metró alagútjában a fúrópajzzsal szelfizett.
