A tegnap kelt hír szerint a házigazda Európai Parlament csupán hétpercnyi hozzászólást engedélyez Orbán Viktornak a Magyarországról szóló Sargentini-jelentés keddi vitájában. Barátságosnak nem mondható a megkötés, hiszen a magyar miniszterelnök, aki 2011 óta többször is felszólalt Brüsszelben, eddig mindig elegendő teret kapott nézeteinek kifejtéséhez. (Sőt, a végén reagálhatott is a felszólalásokra – most nem teheti.)
Abba nem mennék bele, lehetséges-e ennyi idő alatt akár csak vázlatosan is reagálni mindarra a rágalomáradatra, amit Judith Sargentini holland zöldpárti képviselő asszony, erejét és fantáziáját nem kímélve, hónapokon át összehordott. Helyette idéznék abból a minapi Sargentini-interjúból (Hvg.hu), amely – bár nem ez a szándéka – remek portrét rajzol a harcos asszonykáról.
„Ismerem a magyar kormány teljes érvelését, és épp ezek tesznek még magabiztosabbá, hogy a jelentés pontos helyzetértékelést ad – mondja a tájékozott emberek hűvös fölényével a képviselő asszony, majd összegzi küldetésének lényegét. – Ez a jelentés a magyar polgárok jogait védi, hogy sokszínű demokráciában éljenek, amelyben tisztességes igazságszolgáltatás ítélkezik felettük, a tájékoztatás teljes körű, szabadon gyakorolhatják vallásukat és nem korlátozzák a gyülekezési jogukat.”
Mikor a riporter közbeveti, hogy a magyar választóknak volt lehetőségük ítéletet mondani a kormányukról, elsöprő fölénnyel többször újraválasztották azt – nos, ekkor jön az a Sargentini-válasz, amelynek olvastán az emberben megfogalmazódik: talán még azzal a kiporciózott hét perccel sem kellene élnie a magyar miniszterelnöknek.
Minek?… Reménytelen. „A parlamenti többség nem egyenértékű a demokráciával. A demokrácia szempontjából a választás olyan, mint a hab a tortán” – mondja Judith asszony, Európa hangja.
Van kérdés?
