Három hónapnyi csend után Vona Gábor, a Jobbik bukott elnöke interjút adott az Azonnali.hu-nak. Mindjárt az elején közölte: saját jövőjéről nem kíván beszélni, mert „ennek még nincs itt az ideje”. Mondott helyette más marhaságokat.
Például azt, hogy nem a Jobbik politikája vagy stratégiája szenvedett vereséget a választáson, hanem a Fidesz javára szóló „logisztikai egyenlőtlenség” miatt buktak ekkorát. Ő mindvégig abban a hitben volt, hogy az emberek látják, van egy mindenre képes kormány, és vannak ők, a jövőbe mutató ellenzéki párt, amelyet meg kell választani.
Erre tessék! Nem választási vereségként élte meg a kudarcot, sokkal rosszabbul: „Úgy éreztem, mintha elvették volna a hazámat.” Mindenesetre büszke arra, hogy a történtek dacára „sikerült embernek maradnia”.
Toroczkairól és híveiről nem kívánt beszélni az exvezér, beszélt viszont a többiekről. A Fideszről például azt mondta, simán el tudja képzelni, hogy két nap múlva megbukik a kormány, ahogyan azt is, hogy még tíz évig marad. Az biztos, hogy gyors és drámai lesz a bukás. Az LMP-t nagyra tartja, sajnálja szegény Szél Bernit. A baloldalt remekül leírta: az MSZP egy nagy nulla, Gyurcsányékra meg kár szót pazarolni.
Ha én vagyok a riporter, azért csak rákérdezek például Morvai Krisztina kizárására, aki nem értett egyet azzal, hogy épp a szemkilövető bandával állt össze a 2006-os ősz viharaiban született Jobbik.
Érdekelt volna az is, mi szél fújta elnök urat a választás előtt Marosvásárhelyre, főleg azok után, hogy pártja többször is kijelentette: nincs túl nagy véleménnyel a székelységről. Meg arra is kíváncsi lettem volna, miért rontott rá a nyugdíjasokra azzal az aljas szöveggel, hogy ostobák és veszélyesek, „a szemükben gyűlölet lobog, a szájukból szennyvíz folyik” stb.
Okosabb nem lettem a beszélgetéstől. Kár, hogy Vona megszakította a szilenciumát.