Eddigi legjobb döntését hozza meg hamarosan az Együtt: megszűnik. Ezt Szabó Szabolcs, a felekezet országgyűlési képviselője mondta szerdán az ATV-ben. A hírt másnap az elnök Juhász-Füttyös Péter is megerősítette. – Semmi értelme a további erőlködésnek – magyarázta az ismert füvész.
Így nyilatkozott az orrturkálásáról elhíresült Szigetvári Viktor, a gyülekezet miniszterelnök-jelöltje is: „Az, amit mi kínáltunk, arra nem volt kereslet, és ezt a felelősséget el kell vállalni.”
A plakátszaggatásairól ismert, kétségbeejtő Vajda Zoltán véleményéről nem kaptunk hírt (őszintén szólva, nem is voltunk rá kíváncsiak). Már csak a megszűnés jogi, technikai részletei vannak hátra, ezek közül a fölmarkolt kampánytámogatás visszafizetése ígérkezik a legizgalmasabbnak. A vezérkar szerint nem lesz gond, megoldják, jelenleg 143 millió forintnál tart az e célból indított tarhálás.
A hiányzó pénzt állítólag az elnökség öt tagja maga teremti elő. (Ha már egyszer úgyis ők verték el – a szerk.)
Politikatörténeti eseménynek azért nem nevezném a párt kimúlását, legföljebb amolyan záróra utáni kocsmazajnak. Mint mikor a környék megkönnyebbülésére megszűnik a randalírozás, és hazamennek a legények…
Néhány komment: „Nem szerveznek semmi búcsúműsort? Semmi közös sírás magzatpózban vagy efféle?”, „Előtte még lenyúlták a szimpatizánsokat… Aztán a maradékkal mi lett? Juhász-ültetvénnyé lett?”, „A füttyös csapat eddig fújta, most megszívta” stb.
Túl sok nem maradt meg bennem az Együtt munkásságából. Talán egy 2016-os Juhász-közlemény: „Legyünk minél többen a Parlament előtt, és fütyüljük ki Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy ne tudja elmondani az ünnepi beszédét! Ott lenni és fütyülni – ez a legfontosabb!” Ma is előttem a teljes sajtót bejárt kép: Juhász a fütyülőjével. Idővel eggyé lettek.