Senkit ne tévesszen meg a rövid karácsonyi, újévi tűzszünet, a „rabszolgafelkelés” hamarosan folytatódik. Ezt maga Komjáthi Imre szocialista alelnök, a rebellió egyik vezére és első sebesültje (beütötte a térdét szegény) jelentette ki még adventkor, közvetlenül azután, hogy híveivel kétszer is félpályás, figyelmeztető útlezárást hajtott végre egy félreeső útszakaszon. (Dugót egyik alkalommal sem tudott okozni az út mentén kellemetlenkedő, másfél tucatnyi autós – viszont jót tett a forgalomnak, hogy az arra közlekedők csökkentették a sebességet…)
Emlékezetes, Komjáthi alakította azt a lánglelkű harcost, aki két héte a Parlament előtt, az épp hazainduló egybegyűlteket félretolva, vörös zászlóval a kezében körbesüvített a placcon: „Nem vehetik el tőlünk a Kossuth teret!” Majd rohamot kísérelt meg az Országház felé, de „leteperték a rendőrök”. (Másnapi nyilatkozatában finomított: nem leteperték, csak nekinyomták egy kőnek… Az MSZP ennek dacára azt írta közleményében: büszke Komjáthira, aki „megpróbálta visszafoglalni a rendőri blokád alatt álló Kossuth teret, ám a diktatúra pribékjei leteperték”.) Nem elvitatva a köztévé előtt fellépett ellenzéki mulattatók emlékezetes attrakcióit, azért Komjáthi Imre munkásságát is el kell ismerni. Ugyanis – ezt tőle magától tudjuk – a dolgozó embereknek ő az igazi képviselője. Egy igazi proletár. Konkrétabban proli. Betűhíven nem idéznék a piros fejű ember harcba hívó trágár szózataiból, ezek lényege: a január elejére tervezett útlezárásos folytatás emlékezetes lesz…
Szerintem is. Elnézve Komjáthi idvezült ábrázatát, a dugószervező ember – útonálló – előbb-utóbb kap majd valami emlékezeteset a szeme alá – no, nem a provokált rendőröktől, ahogyan azt ő szeretné, hanem az „övéitől”, a közlekedni akaró munkásosztálytól.