Változnak az idők. Néhány éve még éhségmeneteket szervezett a hiányzó munkahelyekért az a harcos baloldal, amely most szombaton már a „vállalhatatlan túlmunka” ellen hívta utcára az embereket. Nem mennék bele a gyermeteg csúsztatás feltárásába (ordít az önmagától is), nézzük inkább a dzsembori – a „rabszolgatörvény” elleni tüntetés – legderűsebb pillanatait. Mégiscsak advent lenne. Béke.
Épp véget értek a lánglelkű szónoklatok a Parlamentre nyíló Alkotmány utca torkolatában, a szervezők békés távozásra szólították fel az egybegyűlteket, amikor váratlanul megjelent a pódiumon a feldúlt Komjáthi Imre MSZP-alelnök, s kezében egy vörös zászlóval közölte: „Nem vehetik el tőlünk a Kossuth teret!” Majd amennyire testsúlya engedte, lekecmergett az emelvényről, és rohamléptekkel elindult a tér szélén álló rendőrök felé: „Utánam!” Szózata afféle Auróra-ágyúlövésként hatott, mögötte pillanatok alatt meglódult a javarészt nyugdíjas gyalogság. Delacroix A Szabadság vezeti a népet festményén láthatunk hasonlót… A csata leírását sem részletezném (a felek nyelvezetéből is csak a rendőröké idézhető: „Legyenek szívesek hátrébb lépni!”), Komjáthi a roham hevében harcképtelenné lett. (Állítólag „leteperték a rendőrök”. Fotókat is közöltek, de ezeken csak az látható, amint a bajnokot a párt két prominense eltámogatja a csatatérről.)
Az MSZP közleményben jelezte, büszke Komjáthi Imrére, aki a szakszervezetek felhívásának tett eleget, amikor megpróbálta visszafoglalni a rendőri blokád alatt álló Kossuth teret, ám a diktatúra pribékjei leteperték. A rendőrség viszont azt közölte, a tüntetés nem volt bejelentve, így nem is volt mit visszafoglalni. Komjáthival szemben egyébként nem történt rendőri intézkedés. A többi stimmel. Másnap Komjáthi mártír (a térdét ütötte be szegény) is finomított: ha nem is terítették le a rendőrök, mindenesetre nekinyomták egy kőnek. De ő nem alkuszik.