Dacára, hogy műemlék, tavaly májusban nekiállt lebontani az egykori Radetzky-laktanyát az épület tulajdonosa, a HB Reavis nemzetközi ingatlanfejlesztő cég. Multiék nem csak a tiltakozó lakosságra fütyültek, az sem hatotta meg őket, hogy a XIX. századi kaszárnya a monarchia korabeli katonai építészet egyik utolsó emléke. Hát aztán? (A laktanya viharos XX. századot tudhatott maga mögött: 1921-ben tűzvész pusztította, falai közt 1944–45-ben a Gestapo, a Rákosi-korban az ÁVH veseöklözői kegyetlenkedtek, a kádári időkben meg a Munkásőrség leépült alkoholistái lopták itt a napot. Az épület a rendszerváltás után az MDF-nek adott otthont. Bejárata elől, a Bem-szobortól indult el a forradalmi tömeg 1956. október 23-án.) A vandál tulajdonos egy, a szomszéd házak fölé magasodó, 32 ezer négyzetméter alapterületű, hétszintes, üveg-acél irodamonstrumot álmodott az épület helyére. (Talán épp a Kálvin téri üvegszörnypaloták mintájára.) A bontásnak nekifohászkodó befektető úgy kezdte meg a rombolást, hogy nem is voltak jóváhagyott kiviteli tervei. Sebaj, buldózereket hozatott, oszt’ hajrá!
Szerencsére a Fővárosi Kormányhivatal (az akcióra figyelmeztető Magyar Patrióták Közössége kezdeményezésére) tavaly nyáron leállíttatta a befektetőt, aki azonban tovább erőlködött, bíróságon támadta meg a határozatot. (Sok logika nem volt a beadványában, vicces elem annál inkább: miközben vitatta a műemléki minősítést, azzal érvelt, hogy a műemléki tervtanács korábban dicséretben részesítette az ő rombolási tervét. Bravó!)
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kedden jogerősen elhajtotta a zavaros felpereseket, és kimondta: a Radetzky-laktanya műemléki védelmét miniszteri rendelet állapította meg, azt pedig sem kerületi szabályozás, sem elmebeteg multibuzgalom nem írhatja felül. Tessék tüstént visszaépíteni a laktanyát! Hapták!