A szerdai Magyar Kupa-futballdöntőn sem maradt el a szokásos nézőtéri tűzijáték. Hogyan is maradt volna el, hiszen az Újpest játszott a Puskás Akadémiával, márpedig a lila drukkerek kemény magjánál régi hagyomány, hogy a meccs izgalmasabb pillanataiban piromán kretének füstbe borítják a fél stadiont. Mert ez olyan vagány dolog… „Nézd, haver, mekkora zűrt tudok csinálni! Mindenki az én produkciómra figyel, látod, még a meccset is megállították!”
(Nem ismerem a vonatkozó statisztikát, de alighanem az Újpest vezeti a megbüntetett csapatok lajstromát.) A B középben megbújó „kemény legények” nemcsak a biztonságiakra, de a futballszövetség retorzióira is nagy ívben tesznek.
Naná, nem ők fizetik a százezres, milliós büntetéseket, nem ők esnek el a bevételtől a zárt kapus meccsek miatt… Persze a gyújtogató, durrogtató előember nem igazi szurkoló. Fütyül arra, ha nem láthatja a következő otthoni bajnokit, elvégre őt igazából nem is érdekli a foci, a mérkőzés – ha érdekelné, biztosan nem tüzeskedne.
Az ilyen alak csak a balhé kedvéért jár meccsre. A szektor tömege neki csupán fedezék, ahol megbújva kiélheti beteg hajlamait. Kimerítené a Btk. felbujtásról szóló bekezdését, ha én most azt javasolnám a drukkereknek – az igaziaknak –, hogy legközelebb csavarják ki a petárdát a randalírozni készülő anyaszomorító kezéből, netán mindjárt keverjenek is le neki két egyformát – így aztán nem is mondok ilyet. (Szigorúan magánemberként szólok: kedves igazi drukkerek, arany cimborák, zavarjátok végre világgá ezeket a köröttetek tobzódó elmebetegeket!)
El ne felejtsem a lényeget! Ha a petárdát ilyen könnyű becsempészni a tömegbe, holnap akár igazi robbanóanyaggal is érkezhet valaki. És az nagyobbat szól…
Olyan világot élünk, hogy ezt komolyabban kéne venni.