Belga tulajdonosa meg akarja változtatni az Újpest FC címerét. (Anyagi természetű az ügy, a részletekbe ne menjünk bele.) Roderick Duchatelet tervei szerint a nagy múltú klub labdarúgói a régi helyett ezentúl egy vécédeszkára emlékeztető lila-fehér grafikával a mezükön szaladgálnának a gyepen.
Vagy nagyon bátor, vagy végtelenül buta ez a belga. Esetleg mindkettő.
Nincs is abban semmi meglepő, hogy ezek után szombaton a kánikula ellenére hatalmas tömeg tüntetett a Megyeri úti stadion bejárata előtt. Egykori játékosoktól kezdve alkalmi és törzsszurkolókon keresztül az újpesti polgármesterig bezárólag rengetegen tiltakoztak a címerváltoztatás ellen. Volt, aki Rákosi Mátyást emlegette, mondván, eddig csak ő mert ilyen gátlástalanul belenyúlni egy sportklub jelképrendszerébe. (Az ötvenes évek elején megfosztotta nevétől és színétől a Fradit – hat éven át ÉDOSZ, majd Budapesti Kinizsiként játszhatott csak a Ferencváros, ráadásul piros-fehérben.)
Idejön ez a nagypénzű ember a messzi Brüsszelből, megvásárolja az egyik legpatinásabb – 1885-ben alapított – klubunk futballcsapatát, aztán (évekkel később) gondol egyet, és belerondít a csapat, a szurkolók, sőt egész Újpest lelkivilágába. Mintha azt is megvette volna a szakosztállyal együtt… Ez még akkor is elfogadhatatlan lenne, ha egy bajnokesélyes, szárnyaló csapat tulajdonosa tenne ilyet. De hol van ettől az évek óta (nagyjából a „belga korszak” óta) csetlő-botló lila-fehér gárda?
Nem így működik ez errefelé, monsieur! A címert, amit ön most önkényesen meg akar változtatni, minálunk nem azért viseli a szíve fölött a sportoló, hogy meg tudják különböztetni a másik csapat játékosától. Errefelé a címer fogadalmat, hitet, hűséget és hovatartozást jelent. Nem szertári tétel. Egy darab a szívünkből.