Minden magyar számára ez a legfájóbb október hatodika. Aradon a tábornokok, Pesten az első felelős miniszterelnök végezte be életét 1849-ben ezen a napon. Haynau, a szörnyeteg jeltelen sírgödröt szánt a kivégzett gróf Batthyány Lajosnak. Nem oda került, noha háromszor is eltemették. (Sosem tudta meg, hogy túljártak az eszén, de így is a gutaütés vitte el a bresciai hiénát 1853-ban.)
Szomorú és kalandos Magyarország miniszterelnökének „utóélete”. Tetemét bátor józsefvárosi szerzetesek még a kivégzés éjszakáján a ferences rend altemplomába menekítették, hevenyészett koporsója fölé szürke márványlap került: „1849-ben okt. 6-án az Úrban elhunyt G. B. L. Áldás és béke hamvaira”. Ez volt az első temetés.
A másodikra két évtizedet kellett várni, csak a kiegyezés után, 1870. június 9-én jöhetett el ez a nap. Batthyány miniszterei közül akkor már csak hárman éltek: Kossuth, Deák és Eötvös József. Az emigráns kormányzó persze nem lehetett ott a ravatalnál, sőt az emberáradatban elsodródó Deák sem állhatott a koporsó mellett, egyedül Eötvös. Kétszázezer gyászoló állta körbe a gróf mauzóleumát, a sajtó a nemzet tüntetéséről írt: „Nyughat-e szolgaföldben Batthyány?” (Tudjuk-e, hogy az 1849 tavaszán megnyitott sírkert első „lakói” is negyvennyolcasok voltak, az isaszegi csatában elesett magyar honvédek? Szívszorító.)
Harmadjára harminc éve, a nagy temetőfelújítás után hantolták újra a vértanú miniszterelnököt. Ismét titokban, mert az „emberarcú” kommunizmus ebben a sírkertben nem engedte az egyházi temetést. Szerencsére a csontokat megáldó szerzetesről nem tudott a kádári hatalom. (Vagy csak nem akart tudni. Hiszen az akkori „Haynau” 1987-ben már sápadt vala és reszketni méltóztatott…)
Batthyány golyószaggatta mellénye a Nemzeti Múzeumban látható. Állj meg előtte!