Józsefváros jegyzője tegnap úgy határozott, hogy a környéken élők panaszai nyomán ezentúl este tízkor be kell zárnia az Auróra Kioszk nevű drogfészeknek. Mindennek van határa… (A döntés nem vonatkozik a kioszk melletti Auróra kertre, ott sosincs lárma, randalírozás – oda csak hányni és szundikálni jár át a lázadó ifjúság.)
Az egész azért érdekes, mert nem ez az első hatósági esemény az objektum életében. Tavaly júniusban egy drograzzia kapcsán már foglalkozott a sajtó az Aurórával. A kivonuló rendőrök száz vendég közül tizenötnél állapítottak meg erősen átlényegült állapotot. Nem sokkal később lakat került a bázisra. Az ellenzék természetesen a demokrácia lábbal tiprásának nevezte a döntést, mondván, a hatalom tudatosan ver szét egy közösségteremtő szellemi műhelyt, amely teret adott a fiatalság „igényes szerveződésének”.
Maga Tamás Gáspár Miklós mélyfilozófus is fölsírt: „Az egyik utolsó baloldali helyet csukatták be ezek, ahol a baloldali ifjúsági szubkultúra fröccsözött, vitatkozott, ülésezett (talán füvezett is egy kicsit, mint még száz kocsmában meg kerthelyiségben csinálják városszerte a lányok és a fiúk).” A háborgás hatott, két hónapra rá a Fővárosi Kormányhivatal érvénytelenítette a bezáró határozatot, újra kinyithatott az elvarázsolt kastély. Hamar kiderült, nem volt okos dolog. Ahogy egy újabb razzia igazolta, a törzsközönség ott folytatta, ahol abbahagyta. Erre föl lépett most újra a jegyző.
Ha valaki nem tudná, az Auróra a hazai buliforradalmárok egyik legfőbb gyülekezőhelye. (Hivatalos támogatója a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány, partnerei közt mások mellett ott találjuk a Szivárvány Missziót, az Alternatíva Alapítványt és a Budapest Pride-ot is.) A betépett ifjak innen szoktak elindulni székházat, hidat foglalni, randalírozni. Csak néhány Auróra-(be)lövés kell előtte.