Na végre! A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) minap zár alá vette a hazai szcientológusok Váci úti központját. A rendőrség tavaly ősszel már alapos házkutatást tartott az „egyháznál”, miután a gyanú szerint a vallási egyesületként bejegyzett anyaszomorítók egyebek mellett súlyosan megsértették a hívek és ismerőseik személyiségi jogait.
A gyülekezet elöljárói természetesen a vallásszabadság elleni támadásként értelmezik a NAV lépését. Politikai áldozatnak tartják magukat. (Nem így a kommentelők; egyikük javasolja, az eljárás végén szórják be sóval a szcientológiai bázis hűlt helyét.)
Az emberben már a felekezet itthoni letelepedésekor előjött a kérdés: mi szükségünk van erre a rossz hírű, nyerészkedő szektára, melynek működését a világ szinte minden táján botrányok kísérik? (A legvadabb gyurcsányi években a szektát bevonták a hazai pedagógusképzésbe.)
Sokat elmond a szcientológiáról, hogy alapítója, néhai L. Ron Hubbard kijelentette: egyháza remek anyagi befektetés. Igaza volt. A szekta minden hívőjéről dossziét vezet. Mindent rögzítenek, a magánélet sem tabu. Még harmadik személyek bizalmas adatait is kiszedik a hívekből. Arra is válaszolni kell, kinek hány szexuális kalandja volt, kikkel bújt ágyba, talán még arra is, hogyan cifrázzák a nászt… (Mintha arról kérdezném interjú előtt a főszcientológust: aztán melegnek tetszik-e lenni?)
Leginkább a hívő anyagi hátterére kíváncsiak. Ha valaki meggyónja, hogy adót csalt, kötelezik, hogy az okozott kárt a szcientológiai „egyháznak” fizesse be, mert csak így teheti jóvá a bűnét. A gyónásokon egy hazugságvizsgálóhoz hasonló, úgynevezett E-métert is használnak, nehogy mellébeszéljen a megszédített páciens. Csórikám legtöbbször nem is tudja, mennyire a haramiák markában van, mennyire zsarolható.
Merthogy ez lenne itt a lényeg. Ámen.
