A történészt sok más mellett az különbözteti meg a politikustól, hogy – nem politizál. Ha mégis ezt teszi, nyomban lenullázza magát, propagandista lesz. Ügynök. Titulusát előbb-utóbb idézőjelbe teszik.
Így járt Ungváry Krisztián „történész” is, aki nemrég megjelent, A szembenézés hiánya című könyve kapcsán minap interjút adott a 24.hu hírportálnak. Ebben mondja a Fideszről a szerző: „Ennyire fegyelmezett és a főnök utasításaitól el nem térő frakciója legfeljebb Szálasi Ferencnek volt. […] Van egy sanda gyanúm, hogy a képviselők eme csicskaviselkedése mögött nem a belső meggyőződésük áll, hanem hogy fogják a töküket.”
Értjük, ugye? A Fidesz-frakció a néhai nemzetvezető Nyilaskeresztes Pártjáéra hajaz.
Még a kormánypártisággal nem vádolható portál riportere is fölteszi Ungvárynak a kérdést: nem válik hiteltelenné, amiért túl sok politikai véleményt fogalmaz meg? Ungváry válasza: „Abban bízom, az emberek látják, hogy független vagyok.”
Vagy inkább az emberek emlékezetkiesésében bízik a „független” Ungváry, aki tavaly október 23-án Juhász Péter randalírozóival együtt fütyülte végig a miniszterelnök ünnepi beszédét a Kossuth téren. (Aztán meg csodálkozott, amikor a több tízezer ünnepelni vágyó egyike orrba vágta.)
Az is a „tárgyilagos” Ungváry Krisztián volt, aki – a szintén „független” – Révész Sándornak adott interjújában (Könyvesblog, 2016. december 18.) egyebek mellett ezt mondta Horthy Miklósról: „Sohasem volt egy szellemi sasmadár.” (Vajon a korabeli Európa vezetői közül melyik „sasmadár” mert olyan magasra szállni, mint a mellesleg hat nyelven beszélő kormányzó, akinek Hitler szövetségeseként is volt mersze a német megszállásig megtagadni a zsidóság deportálását?)
Mi is a friss Ungváry-könyv címe? Megvan… „A szembenézés hiánya.”
Igen, az tényleg hiányzik, kedves Krisztián!
