Két évvel azután, hogy a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) viharos körülmények között megvált Gaskó István elnöktől (szerződést bontott, kirúgta, „elfogadta a lemondását” – lehet cifrázni), a napokban egyhangú döntéssel újraválasztotta. Szednek-e Cavintont arrafelé?
Ha a feljelentéscsomagnak (ami miatt távoznia kellett) csak a fele igaz, Gaskóra hosszú tömlöcévek várnának – talán várnak is, hiszen ügyében/ügyeiben még tart a rendőri eljárás. Huszonöt év után azért kellett mennie, mert forró lett a lába alatt a talaj. Munkásságát számos bicskanyitogató botrány árnyékolta be.
Százezreket költött protokollvacsorákra, tízmilliót benzinre (volt, hogy harmincmilliós szolgálati fregattjába egyetlen napon 130 ezer forintért tankolt). Az utolsó négy évben csak éttermekben négy és fél millió forintot költött, egy ízben 175 ezer forintot fizetett. Közpénzből, persze. Előfordult, hogy önmagával kötött százmilliós kölcsönszerződést.
Nemegyszer budapesti luxushotelben töltötte feleségével az éjszakát (alkalmanként 150 ezer forintért), ami azért is érdekes, mert mindketten budapesti lakosok… Nagyvonalú költekezéseit erős fantáziával sem lehetett összefüggésbe hozni a szakszervezeti munkával. Gaskó nábob a külcsínre is sokat adott. Ötvenmilliós irodai bútorgarnitúrát vásároltatott a szakszervezet központjába (tárgyalóasztalt hét-, függönyt hatmillióért, faliórát 320 ezer forintért). Pénz nem számított.
2016 elején, pár nappal azután, hogy a Liga Szakszervezetek tanácsa elfogadta Gaskó vezér lemondását (itt is elnökösködött a munkamániás Pista), máris megszületett a vonatkozó vicc: „– Mennyit kapott a Gaskó? – Négyet. – Fegyházban vagy börtönben? – Millióban.” Merthogy négymillió volt a végkielégítés – állítólag „járt” neki.
Nyilván ez az újbóli elnökség is „jár”. Görbüljek meg, ha értem.
