Ahogy várható volt, Schiffer András kilépett az LMP-ből. Bár pontosabb, ha úgy mondjuk: az LMP lépett ki Schiffer Andrásból. Hiszen a pártot, a Lehet Más a Politikát ő, Schiffer alapította, vagyis a tagok, ha úgy vesszük, a „vendégei” voltak, csak éppen az invitálás óta már más utat választottak. Letértek a „lehet más” útról…
Sajnálom, hogy Schiffer kiszállt. Sőt az egész hazai politika ellenzékestül, kormánypártostul sajnálhatja, hogy kiszállt. Nem is tudnék hirtelenjében olyan ellenzéki politikust mondani, aki hozzá hasonló konstruktív kritikával végezte volna a munkáját a parlamentben. Már azzal kitűnt a többiek közül, hogy ő sosem vett részt a habzó szájú vesszenorbánozásban. Próbálta komolyan venni a párt nevét. Bírálatait nem befolyásolta, melyik oldalon állt a címzett. Jó példa erre, hogy a sukorói disznóság perre vitele az ő nevéhez fűződik.
Következetes volt abban is, hogy kerülte minden bajok okozóját, a bülbülszavú Gyurcsány Ferencet. Akárcsak a libás Bajnait. A pártban ez nem mindenkinek tetszett, 2013 januárjában kivált a csapatból néhány „másképpen gondolkodó”, az úgynevezett Párbeszéd Magyarországért platform. (Az ismertebbek közül az MSZP-vel összeboruló Karácsony Gergelyen nemrég kacaghattunk. Cimborája, Jávor Benedek momentán Brüsszelben szapulja a magyar kormányt.)
Két éve azzal lépett vissza a hivatásos politizálástól, talán mintát tud mutatni, hogy a hivatásos és az állampolgári politizálás közötti határvonalak igenis átjárhatók. De aztán jött a Hadházy Ákossal súlyosbított „werberi stratégia” (a párt hajtson rá az MSZP és a DK szavazótáborára), és ez már sok volt neki.
„A 2013-as újjászületésnél azt írtuk ki a képzeletbeli homlokzatra: »Van, ami nem eladó!« – írja búcsúbejegyzésében Schiffer. – Azóta ez a jelmondat is a feledés homályába veszett.”
Sajnálom Schiffert.