Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy mi is a boldogság. Tényleg van-e ilyen, vagy csak illúzió, amellyel áltatjuk magunkat? Csak mákony, vagy olyan valami, ami tartósan nincs is?
Ahhoz már elég eszem van, hogy ne akarjak mindenáron boldog lenni, ha elérem a belső elégedettség állapotát, az már éppen elég jó nekem. Más kérdés, hogy ezt elérni legalább olyan nehéz, mint boldognak lenni. A pozitív pszichológiai irányzat a PERMA angol mozaikszóval jelöli azokat a fogalmakat, amelyek boldoggá tehetnek, vagy részesei a boldogságnak – kissé bizonytalan dolgok ezek a szakemberek számára is.
Az első ilyen a positive emotions vagy a pleasure, vagyis a pozitív érzések, az öröm. Ez most nálam megvan, hétfő este van. Csodálatos éjszaka áll mögöttem, arról nem beszélve, hogy tavasz van, és pillanatokon belül kibomlanak a magnóliám szirmai. Lehet kint teregetni, és van már saját petrezselymem, rebarbarám meg sóskám a veteményesben.
A következő fogalom az engagement, amelyet elmélyülésnek vagy elköteleződésnek lehet fordítani, ez az a bizonyos flow állapot, amelyet a magyar Csíkszentmihályi Mihály írt le. Olyan tevékenység, amelybe annyira belemélyedünk, hogy megszűnik körülöttünk a világ. Ezt a rovatot mindig így írom, magam is csodálkozom, hogy csak jönnek a szavak, van, hogy még azon sem kell gondolkoznom, hogy miről írjak, mert megérkeznek az ötletek maguktól.
Kis kitérővel hadd jegyezzem meg itt, hogy a genius jelentése latinul jó, segítő szellem, vagyis eredetileg nem úgy gondoltak a géniuszokra, mint emberekre, hanem úgy, mint szellemekre, akik odajönnek hozzánk, adnak egy sziporkázó ötletet, aztán – akárcsak a múzsák – tovalebbennek. Egyes elméletek szerint az ötletek nem szeretnek várni, ha mi nem valósítjuk meg őket, hopp, a kis géniuszok keresnek neki más gazdát, mi meg dühönghetünk. Visszatérve a boldogság elméletéhez: a harmadik boldogságelem a relationships, vagyis a társas kapcsolatok.
Az elmúlt éjszakát a barátaimmal töltöttem. Mi, akik a facebookos hozzászólók szerint a gyűlölet csürhéje vagyunk, egész éjjel ölelésből ölelésbe hullottunk, ott volt velünk mindenki, akivel az elmúlt évtizedekben annyi mindenen átmentünk együtt. Észre sem vettük a rész-eredményeket, mert bemutattuk egymásnak a gyerekeinket, aztán el is határoztuk, hogy összeházasítjuk őket, délelőtt ugyanis a jövőjükről döntöttünk, ezért nagyon benne voltunk a lendületben.
Ma is a barátnőimmel ebédeltem, zsibongott körülöttünk a tavasz: valószínűtlenül színes volt minden bomló szirom és levél. Nem boldogok voltunk, és még csak elégedettek sem, hanem mélyen békések. Mert tudtuk, hogy mi akkor is együtt lennénk, ha másként alakultak volna a dolgok, mert minket a szeretet tart össze, semmi más.
A boldogság modelljének negyedik tagja a meaning, vagyis a tudás arról, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Mostanában divatos azt mondani, hogy nem szabad túlagyalni a dolgokat, de szerintem az ember attól értelmiségi, hogy olvas, tájékozódik, gondolkodik, megbeszél, meghallgatja a másik felet, aztán felelősséggel dönt.
Én megértem, ha valaki haragszik a másikra a döntése miatt, de minősíteni és súlyosan bántani azért, mert mást gondol a világról – ocsmány taplóság. Bár nagyon hasznos. Megvolt a tavaszi nagytakarítás a Facebook-ismerőseim között, épp itt volt az ideje, túl sokan voltak!
Az ötödik pillér az achievement, vagyis az eredmények. Ez ma este nagyon talál. Az én személyes eredményem a kizökkenthetetlen derű, amelybe az elmúlt éveim kemény önismereti munkája révén megérkeztem – nem is tudom, hogy voltam-e ilyen jó valaha.
