Egy évvel a választások után, őszre a német nagykoalíció a lakossági felmérések alapján kisebbségbe került. Ha most lennének a választások, mind a CDU/CSU, mind az SPD stratégiai mélyponton volna. A konzervatív pártok 29 százalékon állnak, ehhez hasonló negatív eredmény még soha nem volt az NSZK történetében, a szociáldemokrata párt pedig 17-18 százalékkal elképesztő mélységbe került. Az Alternatíva Németországért (AfD) párt, lehagyva a szociáldemokratákat, a második helyen áll.
Merkel, megpróbálva javítani a helyzeten, párbeszédet kezdett a polgárokkal. Ez a folyamat május elején kezdődött, amikor a kancellár meglátogatott egy berlini iskolát, és folytatódott a nyári politikai szünet után, Jéna városában. Logikus módon valamennyi helyszínen a legfontosabb kérdés a migráció és a határok külső védelme volt. Merkel célja, hogy a lakosság értsen egyet, és fogadja el politikáját a szolidáris menekültrendszerrel kapcsolatban, nem valósult meg. A konzultációk stratégiai pontjai a biztonság- és védelempolitika, valamint a versenyképesség voltak.
Mindkét nagy párt elvesztette tagsága egy részét. Az emberek arra keresték a választ, hogy milyen szerepet kell játszania a jövőben a Németországi Szövetségi Köztársaságnak Európában.
A chemnitzi zavargások felborzolták a németországi kedélyeket. Az NSZK történetében soha ilyen erős még nem volt a szélsőjobboldal. A kérdés első perctől kezdve az volt, hogy ezek a zavargások megismétlődhetnek-e másutt is. Tudomásul kellett venni, hogy a volt NDK-ban az Alternatíva Németországért párt összefogva a konzervatív pártoktól jobbra lévő erőket erősebb, mint az NSZK nyugati területein. A chemnitzi tüntetések megosztották a német felső vezetést is.
A tartomány, Szászország konzervatív miniszterelnöke, Kretschmer bejelentette, hogy a szélsőjobboldal sokkal jobban kihasználta az internet nyújtotta lehetőségeket.
Ugyanakkor véleménye szerint szélsőjobboldali támadásokra nem került sor, és nincs a tartományban ilyen veszély sem. Angela Merkel kancellár még afrikai útján közölte, hogy elmegy Szászországba, mert nagy a szélsőjobboldal térnyerése és a társadalomra gyakorolt hatása. Az Alkotmányvédelmi Hivatal elnöke, Hans-Georg Maassen azt mondta, hogy a televíziókban sugárzott videókat kozmetikázták, és nem történt szélsőjobboldali atrocitás. Az ellenzéki pártok és a kormányban részt vevő szociáldemokraták követelték Maassen azonnali leváltását vagy lemondását. Az Alkotmányvédelmi Hivatalt ellenőrző belügyminiszter,
Seehofer viszont kiállt a hivatal vezetője mellett. Többheti huzavona és szélesedő kormányválság után Maassent előbb felmentették a titkosszolgálat éléről, majd kinevezték a Seehofer CSU-elnök által vezetett belügyminisztériumba államtitkárnak 2600 euróval több fizetésért. Az ellenzék és a koalíciós partnerek részéről akkora volt a felháborodás, hogy Maassent visszaminősítették osztályvezetővé, ezzel a koalíciós válság, legalább rövid távon, megoldódott.
Jó pár átlagember közölte, hogy nem szélsőjobboldali, de a migránsok nem tudtak beilleszkedni, társadalmi feszültséget okoznak, és Merkel három évvel ezelőtti jelszavát – „Megoldjuk!” – nem tudják értelmezni, mert nem tudják, hogy mit jelent az, hogy megoldjuk, és azt sem, hogy hogyan oldjuk meg, valamint hogy konkrétan ez mire vonatkozik. Ezt erősítette meg a liberális párt elnöke, Lindner is, amikor kijelentette, hogy Merkel 2015 óta elszigeteli Németországot.
Kubicki, a liberális párt alelnöke, aki a parlament alelnöke is, jó szokása szerint szintén nekiment a kancellárnak, de ennek semmiféle társadalmi következménye nem lett. A kommunista utódpárt, a Die Linke egyik vezetője által meghirdetett baloldali összefogás nem következett be, mivel a Német Szociáldemokrata Párt – amely egyébként kormányon van – és a Zöldek elhatárolódtak az összefogástól.
A mostani tüntetések azt is megmutatták, hogy más a volt NDK és más a volt NSZK társadalmi szerkezete. Szászországban a legutolsó tartományi választásokon az Alternatíva Németországért 27 százalékot kapott, és ez egyértelművé tette, hogy a német újraegyesítés után közel harminc évvel a volt NDK lakossága még mindig vesztes pozícióban van. Az egy főre jutó GDP keleten közel harminc százalékkal alacsonyabb, mint nyugaton.
Komoly tanulságot jelent, hogy a migrációval szemben a keletnémet területeken jóval nagyobb az ellenállás, mint nyugaton. Az is érdekes, hogy a volt NDK területén mindössze 4,4 százalék a migránsok aránya. Néhány héttel ezelőtt fogalmazták meg azt az igazságot keletnémet vezető politikusok, hogy a mai Németországba először a volt NDK-t kellene integrálni, és csak utána lehetne beszélni a migránsokéról. Időközben közzétették a kormányjelentést Németország helyzetéről. A bérek tekintetében a volt NDK lakossága átlagosan csaknem 25 százalékkal van elmaradva. Ezekben a tartományokban sokkal nagyobb a munkanélküliség, és a német egység óta a lakosság 11 százaléka vándorolt el.
Borzolta az idegeket, hogy az elmúlt hetek erőszakos cselekményei után az AfD azzal a követeléssel állt elő, hogy fel kell fegyverezni a lakosságot. A belügyminiszter Seehofer kijelentésével, hogy „minden problémák anyja a migráció”, a lakosság egyre nagyobb része ért egyet. Ugyanakkor az október 14-i bajorországi tartományi választások időpontja egyre közeledik. A tét óriási, és hatása a berlini nagypolitikára kiszámíthatatlan. A bajor kormánypárt, a CSU célja az abszolút többség megszerzése, de a párt jelenleg 34 százalékon áll.
Mivel nyilvánvaló, hogy a CSU abszolút többsége a múlté, előtérbe került a megkötendő koalíció kérdése. A „mindent eldöntő” televíziós vitát a bajor televízióban a CSU és a Zöldek elnöke folytatta le. Az összes többi párt külön szerepelt. Az előrejelzések szerint a Német Szociáldemokrata Párt és az Alternatíva Németországért egyaránt 13 százalékon áll, míg a Zöldek 15 százalékon. A fekete–zöld együttműködés kormányszinten is jól működik Baden-Württembergben és Bajorországban, Nürnberg városában is.
A Neue Zürcher Zeitung azt írta néhány napja, hogy Németországban össznépi játékká vált Bajorország bírálata. Húsz év alatt Bajorország lakossága nyolcmillió főről 13 millióra növekedett, annyi volt a betelepülés országon belül. Minden egyes bajorországi polgár adójából átlagosan évi ezer euróval segíti a szegényebb tartományokat. A CSU két legfontosabb célkitűzése – a biztonság és hogy a tartomány ne adósodjék el – egyre kevésbé talál meghallgatásra a lakosság körében.
Rendkívül óvatosak a szakértők abban a kérdésben is, hogy a CSU számára rossz választási eredmény mennyire gyengíti meg a CSU elnökét, Seehofert a berlini kormányban. Megválasztották a CDU/CSU új frakcióvezetőjét. Merkel bizalmasa és a kancellár támogatását élvező Kauder veszített, és a nála csaknem egy generációval fiatalabb pénzügyi szakértő, Brinkhaus nyert. Ezzel Merkel pozíciói tovább gyengültek, és mindezek összhatása a CDU decemberi kongresszusára kiszámíthatatlan.
A jelszavak, mint mindig a történelemben, most is sokat mondanak. Az AfD tüntetéseken alkalmazott jelmondata az volt „Das System ist am Ende, wir sind die Wende”, vagyis: „A rendszer elérte a végét, mi vagyunk a fordulat.” Merkel, aki az elmúlt hónapokban jelezte, hogy ez az utolsó ciklusa, és utána visszavonul, az elmúlt hetekben a visszavonulására vonatkozó kérdésekre nem válaszolt. Ezzel azt sugallja, hogy azt a szerepet, amelyet ő tölt be, más nem tudná pótolni.
Az Európa-politikában egyre látványosabb a francia–német egyeztetés, és nyilvánvaló, hogy Macron a belpolitikai kudarcait külpolitikai, ezen belül elsősorban Európa-politikai sikerekkel próbálja ellensúlyozni. Ezt támasztja alá a Brexitről folytatott német–francia egyeztetés is.