Időközben az üdülési szokások is sokat változtak: a Bethlen-kormány idején (1923-ban) bevezették a nyolcórás munkaidőt, ami a szabadidő növekedésével, a testmozgás, sportok, életmódváltás előtérbe kerülésével is járt. Lassan az állatok tóban való itatása is megszűnt A legfontosabb szabályozás az 1929-es XVI. törvénycikk lett, melyben a fürdők gyógyhatását minősítették. A gyógyfürdő cím elnyerését fontos kritériumokhoz kötötték. Az 1928. augusztus 5-én kezdődő balatoni kultúrnapon a kormány ismertette a Balatonnal kapcsolatos koncepcióját. A program védnöke a kormányzó lett. Miután megszületett az új Balaton-politika és a törvényi háttér is, 1932 áprilisában létrehozták a Balatoni Intéző Bizottságot (BIB). Ez leginkább a törvényben előírtak betartását, azaz az üdülőhelyek egészségügyi, útépítési, fenntartási, világítási, köztisztasági és szépítési irányelveinek követését ellenőrizte, koordinálta. A BIB Somogy, Zala, Veszprém megye balatoni partszakaszainak három kilométeres sávját ellenőrizhette.
Hamarosan elindultak vasár- és ünnepnapokon a fürdővonatok (filléres gyors vagy filléres vonat), majd a helyközi forgalomban megjelentek a sínautóbuszok és motorkocsik; 1925-ben elkezdték építeni a balatoni körutat, amelyet 1928-ra fejeztek be. Szenzáció volt 1927-ben, hogy rendszeres kompjárat létesült Szántód és Tihany közt. Rohamléptekben fejlődött a tó és vidéke; nézzünk egy korabeli beszámolót a Zalai Közlönyből: „A vonat Balatonszentgyörgytől Fonyódig minden állomáson és megállóhelyen megállt. Válogathattunk és gazdagnak éreztük magunkat, hiszen minden vasárnap más helyen fürödhettünk. Akkoriban a berényi strand talaja nagyon kagylós volt, akik itt fürödtek, legtöbben sebes lábbal tértek haza estére. Előnye viszont az volt, hogy a legtovább fürödhetett az, aki Berényt választotta. Balatonmárián közel volt strand a vasútállomáshoz, és sok volt az árnyat adó fa.
Horgászszerencse megerősítése egyházi áldással 1936-ból
A balatonfenyvesi strand óriási volt, és a finom homokos parton úgy éreztük magunkat, mintha a tengerparton napoznánk. Alsóbélatelepen gyorsan mélyült a víz és nem kellett sokat gyalogolni, ha úszni akartunk, Fonyód volt a csúcs! A hajóállomást és a strandot csak a móló választotta el, így egész nap láthattuk az érkező és induló hajókat, hallhattuk a hajók dudálását és az indulásjelző kisharang jellegzetes hangját. Sőt, ha valakinek volt pénze, még át is hajózhatott Badacsonyba. A nap legnagyobb részét a vízben töltöttük, így kellően le is égtünk már délutánra. Szüleink vizes zsebkendőt kötöttek a fejünkre, nehogy napszúrást kapjunk. A filléres vonat 19 órakor indult vissza Fonyódról. A lesült és strandolástól elfáradt kanizsaiak testét a nyitott ablakokon keresztül beáramló hűvös szellő simogatta, némelyikük álomba is szenderült. Gyermekként a vonatablakból nézve úgy tűnt, hogy a vonat kerekeinek zajára, ütemére szaladnak a fák. Érdekes volt! Már sötét volt mire a derék 424-es húzta szerelvény befutott az ismerős kanizsai állomásra. Mint egy körmenet, megindult a sok száz ember az Ady úton végig, már lassabb tempóban, mint reggel, otthonai felé. Másnap, ha az utcán, vagy üzletben láttunk napsütötte arcokat, szemünk összenevetett, mert tudtuk, hogy előző nap a Balatonnál együtt nyaraltunk. Egész nyáron izgatottan vártuk már a csütörtöki napokat, hogy ismét megvehessük vonatjegyünket a filléres vonatra, és újabb nyaralásnak és élményeknek lehessünk részesei.”
Sok levelezőlapon nemcsak a rendezett fürdőtelepek, hanem hidroplánok is feltűnnek.
A tehetősebbek igénybe vehették a Siófok–Almádi–Füred–Földvár–Siófok közt közlekedő hidroplánjáratokat. A Junkersek reggelente a Ferenc József – ma: Szabadság – híd mellett lévő pontonról indultak, s esténként oda is tértek vissza. Voltaképpen úszótalpas repülőgépek voltak. A korszakban a Balatont népszerűsítő propagandába nemcsak a MÁV vállalt aktív szerepet, hanem a rádió- és a filmipar is. A közintézmények levélpapírjain ez állt: Nyaraljunk itthon! A plakátok ezt hirdették: Utazgassunk hazánk földjén!
A sportélet is tovább színesedett, számos kisebb egyesület és vízisport-telep létesült. Balatonfüreden 1933-ben vitorlás-Európa-bajnokságot rendeztek. A gazdasági stabilizáció mellett a két háború között bontakozott ki a klebelsbergi kultúrpolitika is: milliókat fordítottak kulturális-tudományos-kutatási célokra. Így született meg a döntés – közvetlenül Klebelsbergtől –, hogy Tihanyban Magyar Biológiai Kutatóintézetet létesítsenek. Magyary Zoltán, a miniszter titkára így kiáltott fel, amikor meglátta a későbbi intézet kijelölt helyét: „Vizet vettünk, kegyelmes uram!” A megnyitó 1927. szeptember 5-én volt, utána elkezdődhetett az intézet ma is tartó produktív munkája.
Az összehangolt idegenforgalmi és fürdőpolitika az 1930-as évekre meghozta az eredményt. Lassan minden településnek meglett a régi-új epitheton ornansa: a Bakonyt a magyar Semmeringnek, Keszthelyt a magyar Graznak, Balatonföldvárt a Balaton királynőjének, Balatonszárszót a gyermekek eldorádójának, Balatonalmádit a magyar Abbáziának, Balatonfüredet a szívbajosok Mekkájának nevezték. A két világháború közti időszak sikertörténetnek is mondható. A tó mellé látogatók megkedvelték a magyar tengert, a hírességek sokszor hitet is tettek az egyes települések mellett. A siófoki kaszinót, bárokat, éttermeket a nyarakra leköltöző Karinthy Frigyes és íróbarátai népszerűsítették. Az 1935-ös, Elnökkisasszony című filmnek – Muráti Lili és Jávor Pál főszereplésével – is Siófokot választották helyszínéül. A nívós hotelek, a színház, a zenepavilon, a kaszinó, valamint a Fodor Károly műegyetemi vívómester által létesített sportpálya és a színpompás park elbűvölte a Siófokra látogatókat. Balatonföldvár az arisztokraták kedvelt nyaralóhelye lett. A balatonföldvári vitorlástelep kialakítása után, 1939-ben avatták fel a Királyi Magyar Yacht Club székházát. Így vált Balatonföldvár a hazai vitorlázás egyik fellegvárává. Az 1921-es balatoni sporthét egyik fontos állomása volt Földvár, és innen startolt az 1937-es Balaton–Boden-tó-autómobil-verseny is. Tihanyban az 1920-as években telepített először levendulatöveket Bittera Gyula vegyész. A levendulaültetvények a múlt század negyvenes éveire már száz hektárnál is nagyobbak voltak.
A tihanyi levendulaolaj minősége olyan kiemelkedőnek bizonyult, hogy még az európai árutőzsdén is jegyezték. Operettbetétdal is megörökítette ezt a tavi világot: Lehár Balaton tündére című művében ezt dalolták: „Szombat este, hogyha leszáll /A szép nyári est, / Készülődik a víkendre, / Aki nem rest. / Kora reggel randevú az / Állomás előtt, / Visz a vonat Balatonra, / Sok édes kis nőt. […] / Szombat este felpakol a / Sok szerelmes pár, / Egy víkenden, ugye-e kérem / Sok minden jó vár: / Vadevezés, turisztika, / Erdő, mező, rét / Hál’ Istennek, hogy elmúlott / Ismét ez a hét!”
