A múzeumi Fogadótér kupolájában egy barázdás bálna felfüggesztett csontváza készít fel az izgalmakra. 1896-ban ejtették el az Atlanti-óceánban, majd 1900-ban Bécsből, négyezer aranykoronáért került Budapestre. A csontváz súlya mintegy két tonna, ebből csak a koponya egy tonnát nyom. Az utóbbin látható égésnyomok az 1956-os tűzvész során keletkeztek. A Ludovika épületegyüttes volt lovardája ma a Magyar Természettudományi Múzeum legfőbb bemutatóhelye.
Bő negyedszázada született a döntés, hogy ez az intézmény költözzön az egykori Ludovika épületébe. Azért éppen ide, mert bár a Ludovika a Magyar Királyi Honvéd Akadémia céljaira épült 1836-ban, első „lakója” a Nemzeti Múzeum (és benne a Természetiek Tára) volt. Egészen 1846-ig, a szintén Pollack Mihály tervezte Múzeum körúti épület elkészültéig itt is maradtak. (A katonai akadémia a kiegyezés után, 1872-ben költözött be.)
A rendszerváltás után tűnt elérhetőnek, hogy az addig több helyen működő múzeum a Ludovikában összebútorozhat. A Baross utcában a gerinctelen állatok – például hétmillió rovar –, illetve a gerincesek közül a halak és a kétéltűek példányait őrzik. A Könyves Kálmán körúton a növénytani gyűjtemény van. A két épület csak kivételes alkalmakkor nyitja meg kapuit. Ezért volt reményt keltő a Ludovika átadása és a felújításra adott pénz.
Az 1994-ben indult rekonstrukció azonban 2008-ban leállt. Tizennégy év alatt megújult az egykori lovarda, rendbe hozták a főépület tetőterét és magasföldszintjét, kialakították a föld alatti tereket. Összesen több mint tízmilliárdot költöttek az épületre, amikor döntöttek, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem költözik oda. A lovarda és a főépület alatti bemutatótér továbbra is múzeum marad – plusz a padlástér és az alagsor –, a részben kiürített főépület viszont az egyetemé lett.
A Könyves Kálmán körúti helyszínnel kapcsolatban néhány hónapja merült fel, hogy kiköltöztetik onnan a Növénytárat. A Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése májusban ezért kérte fel a múzeum fenntartásában illetékes minisztériumot egy olyan bizottság felállítására, amelynek feladata a kialakult helyzet tisztázása, megnyugtató megoldások kidolgozása. Ezzel egyidejűleg azt is kérte a fenntartótól, hogy amíg a teljes természettudományi múzeum elhelyezése múltjához és nemzetközi hírnevéhez méltó módon meg nem oldódik, a három telephelyen lévő gyűjtemények maradjanak jelenlegi helyükön.
Klasszikusan államilag
– Az európai természettudományi múzeumok százötven-kétszáz éves gyűjteményeikre épülve szolgálják tudományos igényességgel a közönséget. A bécsi, a londoni, a berlini, a párizsi társintézmények ezen az alapon működnek – tájékoztat Korsós Zoltán főigazgató, aki hosszú évtizedeken át kutató biológusként, zoológusként dolgozott, majd 2013-ban megpályázta a főigazgatói posztot. Kinevezése 2018. július 31-ig szól, ám folytatni szeretné a munkát, ezért újra pályázott.
A klasszikus európai intézmények állami fenntartásúak, míg például az Egyesült Államokban magán-, illetve alapítványi tulajdonban működnek. Budapesten „irigykedve” látják, hogy milyen nagy a társadalmi támogatottsága a londoni társintézménynek. Ott cégek és magánszemélyek jelentős összegekkel segítik a múzeumot, itthon a kitartó próbálkozások ellenére is csak elvétve sikerül szponzort szerezni egy-egy kiállításhoz.
– A szponzorok talán azt érzik, nem olyan látványos egy itteni bemutató, mint egy művészeti kiállítás vagy egy sportesemény, pedig ez a múzeum az egyik leglátogatottabb hazai intézmény. A Ludovikában látható kiállításokat, illetve a zirci és a gyöngyösi tagintézmények bemutatóhelyeit évről évre 220-240 ezer ember keresi fel – mondja Medzihradszky Zsófia általános és közművelődési főigazgató-helyettes, aki elismeri, hogy a budapesti anyaintézmény látogatottsága kissé csökken. Ebben szerepet játszhat az, hogy 2011 óta nem volt lehetőség az állandó kiállítások felújítására.
Összeköltöző értékek
A nemzeti ünnepeken bárki, havonta egy vasárnap pedig a tizennyolc év alattiak és a családok ingyen tekinthetik meg a csodákat. Ilyenkor olyan tömeg jön, hogy szinte élvezhetetlenek a tárlatok. Ha ráadásul esik az eső, hat-nyolc ezer ember is betér, míg egy hétköznap ennek a tizede sem. Korsós Zoltán úgy látja, nem tehető ingyenessé az intézmény, mert az állami költségvetés kilencven százaléka a bérekre megy el.
A rezsi, a szükséges felújítás, karbantartás is tetemes összeget visz el, így rákényszerülnek a saját bevételekre, ami az összköltségvetés nagyjából negyede. Saját bevétel a belépőjegy és a szakmai munkát fedező pályázati források. Azonban ez sem elég mindenre. Hosszú éveken keresztül sikerült kétévente Budapestre hozni külföldön sikeres, megjelenésében és mondanivalójában is új vándorkiállítást. Erre volt példa a múmiakiállítás, a spanyol királyi drágakőgyűjtemény, vagy éppen a kínai és a patagóniai dinoszauruszok bemutatása. Egy ilyen kiállítás bérleti díja 40-50 millió forint, erre manapság nincs pénz, és pályázati forrás sincs ilyen célra. Illetve van, de csak kétmillió forint nyerhető el. 2015 óta nincs ilyen bemutató.
A gyűjtemény gyarapodása azonban nem állt le, a balkáni gyűjtemény hihetetlen értékekkel bővült az elmúlt években – az albán növényvilágról készült vaskos szakmai anyagot a közelmúltban mutatták be. Ősi Attila bakonyi dinoszauruszleletei is a múzeum állományát gyarapítják, mint ahogy itt mutatták be május közepén a Gerecsében talált 180 millió éves őskrokodilt is. Szintén idekerülnek Pálfy József paleontológiai kutatócsoportjának leletei.
A múzeum egyik hagyományos fókuszterületét jelentő távol-keleti gyűjtemény gyarapítására már kisebb az esély. Sok kisebb hazai gyűjtemény nem tudja fenntartani a kollekcióit. Egyetemek, iskolák ajánlják fel gyűjteményeiket, amelyeket a múzeum munkatársai tudományos igényességgel őriznek tovább és dolgoznak fel, ez is a bővülés lehetséges forrása.
Sokan azt hihetik, hogy felesleges milliószámra őrizni rovarokat, kőzeteket és egyéb értékeket. Pedig a lelet és annak valamennyi adata – lelőhely, megtalálás időpontja – értékes kutatási háttéranyag a jelen és a jövő számára. Medzihradszky Zsófia szerint a klímaváltozás például a növénytári gyűjteményben százötven évre visszamenőleg nyomon követhető. Kimutatható egy élőhely bővülése, szűkülése, egy új faj megjelenése és egy őshonos kipusztulása.
A nemzetközi trendek egyértelműen a virtuális technika lehető legszélesebb körű alkalmazása felé mutatnak. Az már a múlt, hogy kitesznek néhány kitömött állatot némi adattal. Az egyik japán múzeumban a padlóból hatalmas háromdimenziós formát öltő virtuális bálna ugrik ki és pottyan vissza a padló egy másik pontján. Ez a jövő nem a néhány soros tájékoztatók böngészése. Korsós Zoltán olyan múzeumot képzel el, amely a belépőket rögtön elvarázsolja a maga sokszínűségével, gazdagságával.
Medzihradszky Zsófia szerint „az már nem megy, hogy mi elmondunk valamit, aminek egy részét a látogató vagy befogadja, vagy sem. Folyamatos párbeszéd kell, de az interaktivitás sem merülhet ki abban, hogy megnyomok egy gombot, és akkor történik valami. Kalandtúrában gondolkodunk, de olyan megoldás is szóba jöhet, hogy egy adott kérdésre többféle választ adunk, és a látogató maga tapasztalja meg, hogy a feleletei milyen következménnyel járnak. A saját élmények mélyebben hatnak, mint ha mindent szájba rágunk.”
A természettudományok oktatásának hatásossága világszerte csökken, ráadásul a nemzetközi felmérések szerint nem jól tanítják ezeket a tárgyakat. Ezzel párhuzamosan teret hódítanak az áltudományos nézetek. Ezért gondoltak arra, hogy a gyűjteményekre és a muzeológusok tudására alapozva nagyobb részt vállaljanak a közoktatásban, azzal a szándékkal is, hogy a gyerekeket közelebb vinnék a problémamegoldó tanuláshoz. Olyan kiállítások létrehozása is cél, amelyek a jelenkor problémáit mutatják be a hulladékfeldolgozástól kezdve a vizek elszennyeződéséig.
– Előbb-utóbb az egyetem birtokába kerül az egész épület. A jelenlegi helyzet nem tartható sokáig, hiszen két eltérő funkciójú intézmény osztozik egy ingatlanon. A kiállítások, a gyűjtemények más körülményeket igényelnek, mint a közszolgálati szakemberek képzése. Az még nem dőlt el, hogy mikor és hova kerülünk. Új épületben gondolkozunk, ahol a három budapesti telephelyen tárolt értékek végre összeköltözhetnek. Ez az intézmény működtetését hatékonyabbá, a gyűjtemények kitárulkozását eredményesebbé teszi – érzékelteti Korsós Zoltán, hogy egy újabb ötéves főigazgatóság jelentős kihívást tartogat.
Nincs ikonikus tárgy
Ha menni kell, turisztikailag frekventált területre szeretnének költözni, mert a Ludovika kiesik a külföldiek látóköréből. Az utóbbiaktól származó bevétel öt százalék körül alakul, míg a belvárosi és a várbéli múzeumok bevételeinek 25-30 százalékát adják a más anyanyelvűek.
– Lehet, hogy azért nem jönnek, mert nem túl látványos, amit kínálnak?
– Nem a kiállításaink minőségével van baj, hanem az elhelyezkedésünkkel. Illetve be kell ismerni, hogy nekünk nincs olyan ikonikus tárgyunk, amely messze földön híres lenne, amiért a Nagykörúton túlra is eljönnének a külföldiek. De miért vegyünk hatalmas dinoszauruszokat, amikor semmi közük a Kárpát-medencéhez? Ha megvalósíthatnánk a látogatókat megmozgató, aktív tárlatlátogatásra késztető kiállításunkat, azzal nagyot lépnénk előre – mondja Medzihradszky Zsófia.
Addig marad a 180 millió éves gerecsei őskrokodil turistacsalogatónak. Ha nem is egy T Rex, de a Kárpát-medencéhez kötődik.
Tűzvész
A Magyar Természettudományi Múzeum egykor a Magyar Nemzeti Múzeum része volt. A múzeumon belül 1870-ben lettek önállóak az osztályok, köztük az Állattár, amelyben ekkor a gerinces állatok nagyjából 68 ezres példányszámú gyűjteményrészt alkottak. Az Állattár 1926-ban a Szentkirályi utca 7.-be, majd két évvel később – 1928-ban – mai helyére, a Baross utca 13.-ba költözött. Az Állattár szerencsésen megúszta a második világháborút, azonban az 1956-os események nem kerülték el. A Nemzeti Múzeum épületébe 1956. október 24-én gránát csapódott, és a találat miatt kialakult tűz megsemmisítette az Európa-szerte híres Afrika-kiállítást. Számos, többek között Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond gyűjtéseiből származó példány veszett oda. A tűz az ugyanott található Ásványtárat és az Őslénytárat sem kímélte. November 5-én egy orosz gyújtóbomba eltalálta a Baross utcai épület bal szárnyának legfelső szintjét. Az alkoholos preparátumokból álló gyűjteményi anyag azonnal lángra lobbant. A több tízezer liternyi gyúlékony folyadék tovább táplálta a tüzet, ezért rendkívül gyorsan terjedtek a lángok. A tűzvészben – és az oltóvíz károkozása miatt – a házban összesen 36 ezer madár, 22 ezer tojás, 40 ezer hüllő és kétéltű, 15 ezer hal, milliós nagyságrendű rovar, illetve más gerinctelen állat, valamint százezer szakkönyv és különlenyomat semmisült meg. Használhatatlanná váltak a gyűjteményekben található gyűjtőeszközök, mikroszkópok is. (Forrás: mttmuzeum.blog.hu)