Budapesttől hat kilométerre, Taksony csendes, kiemelt természetvédelmi területén többfunkciós üdülő eladó – olvasható az egyik ingatlaneladással foglalkozó cég honlapján. A több mint háromezer négyzetméteres telken két nagy téglaépületben és 16 téliesített, konyhával, fürdővel berendezett faházban valamikor a Magyar Honvédség katonái, illetve a Honvédelmi Minisztérium (HM) dolgozói üdülhettek. Az egykori csapatpihenő területén lévő panzióban hatvan-nyolcvan vendég kaphatott szállást, az üzemeltetők melegkonyhával, büfével, konferenciateremmel, szaunával is tudtak szolgálni.
Az ősfás telek közelében saját horgászstégen pecázhattak, az üdülő kertjében medencében fürödhettek, műfüves focipályán rúghatták a bőrt a beutaltak. Az ingatlant valamikor a kilencvenes évek közepén, még a Horn-kormány idején szerezhette meg az akkori MSZP szakértője, Varju László 24 millió forintért. Mivel az eredeti szerződés szerint nem sikerült időben kifizetni a vételárat, annak jelentős részét később az akkor még állami tulajdonban lévő Konzumbank hiteléből tudta rendezni. Varjuék most 120 millió forintért hirdetik a panziót, valamint a hozzá tartozó faházakat és sportlétesítményeket, vagyis amellett, hogy az elmúlt években jelentős haszonnal adhatták ki a szálláshelyeket, még az értékesítésen is vaskos bevétele lehet a politikusnak. Az esetre úgy derült fény, hogy Lamperth Mónika, a Gyurcsány-kormány egykori belügyminisztere egy közösségi portálon megjegyezte: Varjunak, aki jelenleg a Demokratikus Koalíció képviselője, sikerült kihagynia a vagyonbevallásából ezt a „kis pecót”.
Az eset sajnos nem egyedi, és jól példázza, hogy miként folyt a honvédségi vagyon kiárusítása a rendszerváltást követő időszakban.
A magánosítás eredménye nem az lett, hogy ebből az állam minden évben nagy bevételre tett volna szert, amelyet a katonák jobb ellátására fordíthatott volna, hanem inkább az, hogy a katonák csapatpihenői egyre alkalmatlanabbá váltak az üdülésre. Ennek következményeként pedig hol könnyebben, hol még nehezebben ment az értékesítés. A honvédségi vagyon privatizációja 2003–2004-től, Juhász Ferenc honvédelmi minisztersége idején kapott nagy lendületet.
Ebben az időszakban ugyanis haderőreform címén jelentősen csökkentették a honvédség létszámát, egész haderőnemeket szüntettek meg, így lehetőség nyílt a vagyonelemek kiárusítására. A HM akkor arra hivatkozott, hogy a NATO védelme mellett kevesebb katonára van szükség, nekik pedig elég kevesebb haditechnikai eszköz, laktanya, gyakorlótér és üdülő is. Noha sok pihenőhelyet sikerült elpasszolni, illetve átadni a többnyire szocialista vezetésű önkormányzatoknak, a folyamat akadozott. A HM még 2015-ben is több mint 15 üdülőt hirdetett meg árverésen a nemzeti vagyonkezelőn keresztül, köztük értékes fővárosi és balatoni ingatlanokkal. Kalapács alá kerültek egykori katonai üdülők például Balatonbogláron, Berekfürdőn, Cserkeszőlőn, Gödön, Hajdúszoboszlón, Siófokon és Szentendrén is.
Az elmúlt évtizedekben mintegy negyven honvédségi üdülő révén akart bevételhez jutni az állam. Ezek azonban csak részben találtak vevőre, mert az állapotuk jelentősen leromlott, pedig évente milliárdok mentek el a fenntartásukra. A HM-től megtudtuk, 1990 óta a katonák pihenésére használt ingatlanokból eddig 26-ot sikerült értékesíteni összesen 2,6 milliárd forintért. Az viszont kérdés, hogy ez jó üzlet lehetett-e az államnak, mert a szaktárcánál nem válaszoltak arra a kérdésünkre, hogy tételesen milyen méretű és jellegű csapatpihenők eladásáról van szó. Élhetünk azonban a gyanúperrel, hogy a Magyar Honvédség nem ebből fog meggazdagodni. Ezt támasztja alá az is, hogy a szaktárca tájékoztatása szerint jelenleg egyetlen „rekreációs rendeltetésű” ingatlant sem kíván eladni a minisztérium.
Az értékesítés nehézségeit könnyebb megérteni, ha egy-két példával bemutatjuk, milyen állapotok uralkodtak az egykori katonai csapatpihenőkben. Az egyik legszomorúbb eset, amely a Szolnok-Tiszaligeten lévő egykori honvédségi üdülővel történt. A többhektárnyi telken elhelyezett központi épületben egykor számos szállóvendéget tudtak kiszolgálni, a házban éttermet és szaunát is működtettek. A volt honvédségi csapatpihenő értékesítésére ennek ellenére kétszer is pályázatot kellett kiírni, mire elkelt. A nyertes 120 millió forintért vette meg az ingatlant a kincstártól. Ezt megelőzően a honvédség korábban háromszor is felbecsültette az üdülőt, az értékesítő Kincstári Vagyoni Igazgatóság viszont túl magasnak találta az árat, így nem történt előrelépés az ügyben.
A huzavona következménye az lett, hogy az egykor igényes, szaunával, teke- és teniszpályával is felszerelt ingatlan állattetemektől bűzlött, amikor eladták. Az üdülő hajléktalanok tanyájává vált, akik nemcsak elriasztották a szomszédos nyaralókból is a vendégeket, hanem elvittek mindent, amit csak lehetett. A mosdókagylót szétverték, a kilincseket és az ablakkereteket leszerelték, és eltűntek a kábelek is. Úgy látszott, hogy az időhúzás a vevők érdekeit szolgálhatta, akik így olcsóbban juthattak hozzá az értékes telekhez és a rajta lévő épületekhez. A jövő azonban mégsem ezt igazolta. Az ingatlant megszerző Juvenal Kft. egyik tulajdonosától, idősebb Hangácsi Sándortól ugyanis megtudtuk, mivel nem tudták lakásokkal beépíteni a telket, egy-két éve kénytelenek voltak továbbadni azt egy másik vállalkozónak. Állításuk szerint az üzlet hosszú távon inkább veszteségesnek bizonyult.
Forrásaink szerint sok üdülő, a Szolnok-Tiszaliget melletti ingatlanhoz hasonlóan, ebek harmincadjára került 2010 előtt, miután kiderült, hogy el akarja adni a HM. Nagy szerepet játszott azonban a csapatpihenők állapotának leromlásában az is, hogy ebben az időszakban az üzemeltetésükben is intézményesülhetett a korrupció. Hét évvel ezelőtt, Szekeres Imre honvédelmi minisztersége alatt, botrány és elhúzódó pereskedés lett abból, hogy a Magyar Honvédség századosa egy benzinkútnál lebukott, amint kenőpénzt vett át egy vállalkozótól a honvédelmi tárcánál dolgozó főnökei számára az állami megbízásokért. A rajtaütés lavinát indított el, egymás után buktak le a korrupció gyanújába keveredett minisztériumi alkalmazottak.
A nyomozás után megszületett katonai ügyészségi vádirat szerint 16 főtiszt és állami alkalmazott lehetett a tagja annak a bűnszervezetnek, amely a HM által nyújtott vaskos állami megbízások fejében milliókkal teli borítékokat fogadott el és osztott szét egymás között a 2002 és 2009 közötti időszakban. A korrupcióban részt vevő cégek lajstromában az ügyészség megemlít számos üzemeltetőt is, amelyek üdülők karbantartásával is foglalkoztak. A gödi és az annavölgyi csapatpihenők üzemeltetését például a vád szerint egy magántársaság úgy kaphatta meg, hogy az általa több éven keresztül elvégzett munkáért több tízmillió forintot adott vissza a szaktárca által folyósított megbízási összegekből. Ez alatt azonban fejlesztésre nem nagyon futotta az erejéből. Hasonlóan „nagy bulinak” mutatkozott a balatonkenesei faházas üdülő felújítása is.
Az ügyészség nyomozati anyagában szereplő vallomások alapján itt több mint 300 millió forinthoz juthatott egy vállalkozó a kenesei komplexum faházainak úgynevezett „karbantartó felújításáért”. Közben viszont egy kisebb céget is meg kellett bízni a bungalók rendbetételével, mert a nyári szezonban leállították a munkát. Az ad hoc jelleggel szerződtetett társaság harmincmillióért pofozta helyre ideiglenesen a faházakat. A korszerűsítésért végül a vád szerint szintén nyolc-tízmillió forintnyi kenőpénzt kellett átadni az egyik tábornoknak. Még szerencse, hogy ezek a munkák legalább elkészültek, a faházas pihenőben 31 komfortos, négy-hat férőhelyes, légkondicionált bungaló áll, amelyek összesen 134 fő befogadására alkalmasak, és kialakítottak egy akadálymentesített szálláshelyet is.
A gödi csapatpihenő helyzete ennél sokkal rosszabb: az ingatlan elhanyagolt állapotban, lakat alatt áll, a helyi önkormányzat jegyzői irodájának tájékoztatása szerint egyelőre nem tudta értékesíteni a vagyonkezelő. Az önkormányzatnak sem adták át, hiába vállalná a város a hasznosítást.
Pedig a környék legendás, a XX. század elején és a két világháború között felkapott nyaralóhely volt, számos hírneves művésznek és tudósnak volt nyaralója itt, a Duna-parton. Például Wigner Jenő fizikusnak, Huzella Tivadar orvos-botanikusnak vagy Arany Lászlónak. Utóbbi édesapja, Arany János a legenda szerint így írt erről: „Kiment a fiam Gödre, van neki ott egy gödre.” Ez arra is utal, hogy egy téglagyár agyagbányájának megmaradt gödrében saját forrás táplálta tó található a Duna kisága mellett. A tó és a Kis-Duna közti területnél pedig botanikus kert virul.