Blattner Gézát, a XX. századi európai avantgárd bábszínház és a hazai modern bábművészet megteremtőjét minden idők legjobb bábművészei között tartják számon. Blattner 1893-ban született Debrecenben. Hollósy Simon festő tanítványaként Münchenben tanult, abban a városban, mely akkoriban a világ bábközpontjának számított. Blattner is ott ismerkedett meg ezzel a művészettel. 1925-ben Párizsba költözött, ahol megalapította a Szivárvány nevű modern, felnőtteknek játszó, kísérletező bábszínházát. Az 1937-es Párizsi Világkiállításon mutatták be Az ember tragédiáját, amelyért aranyérmet kaptak.
A XX. század elején Kosztolányi Dezső és Balázs Béla is írtak bábdarabokat. Kosztolányi a bábokat nem csak a gyermekek játékának tartotta: „régibb bármelyik kőszínháznál, gyerekkorában vele játszott az emberiség”. A költő a rímet és a bábot ugyanabból az ősi és gyermeki világból eredeztette. Balázs Béla 1912-ben jelentette meg a Nyugatban A fából faragott királyfi szövegét. Öt évvel később Kosztolányi is írt két rövid bábdarabot, A szörnyet és a Csodát.
A bábszínház egyidős a hagyományos színházi kultúrával, és kezdetben valóban felnőtteknek szóló műfaj volt. A prózai színházakban is csak a XIX. században gondoltak először a gyerekekre. A kisebbeknek szóló színház a gyermekirodalom megszületésével párhuzamosan alakult ki.
– A mai napig küzdünk azzal, hogy a bábszínházat ne kössék az óvodáskorhoz, és ne az jusson rögtön róla mindenkinek az eszébe, hogy vigyázz, mögötted a farkas! – mondja Végvári Viktória, a Budapest Bábszínház színházpedagógusa.
– A bábelőadás egyrészt pedagógiai eszköz, másrészt belépő a színházi kultúrába, ennek ellenére a gyerekszínház még mindig marginálisnak számító terület a magyar színházi kultúrán belül.
Jelenet a Semmi című darabból. A bábelőadás belépő a színházi kultúrába
Fotós: Éder Vera
A köztudatban is az él, hogy a nagy előd, az 1949-ben alakult Állami Bábszínház csak gyerekeknek játszott, pedig Kísérleti Stúdiójában ma alternatív előadásnak mondható darabok is születtek. Kultúrpolitikai érdekesség, hogy például Ionescót, Beckettet és Mrożeket máshol nem lehetett játszani. A tiltott szerzők az Állami Bábszínházban színpadra kerülhettek, ahol abszurd vagy túl modernnek tartott darabokat is bemutathattak. A színészek lehetőséget kaptak művészi kísérletekre, például Beckett Jelenet szöveg nélkül című darabjának megvalósítására. Az Állami Bábszínházban tartották Dürrenmatt első magyarországi bemutatóit is. És zenés bábos előadásokat is felnőtteknek, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin népszerű darabok voltak.
– Az Esti mese felnőtteknek programunkkal azt szeretnénk megmutatni, hogy egy hiteles, színvonalas gyerekelőadás felnőttek számára is élvezhető – teszi hozzá Végvári Viktória. – Egyébként bármelyik előadásunkat megnézhetik felnőttek is, mert mindig találnak benne valamit, ami nekik szól. Egy jó gyerekelőadásban nincs gügyögés, leereszkedés, túlzott egyszerűsítés. Az utóbbi tizenöt-húsz évben már a báb mozgatója is dramaturgiai szerephez jut. A mi előadásainkban is többször megjelennek a színészek testi mivoltukban. A Gulliver Lilliputban című darabban a főhőst ember alakította, a többiek pedig bábok voltak. Az is előfordul, hogy a mozgató lerakja a bábját, és élő színészként működik. Ez esetben kettőjük között milyen a viszony? Olyankor a bábra figyeljek, vagy a mozgatóra? Ez már bonyolítja a befogadást.
Én a Semmi című zenés-bábos pszichothrillert néztem meg a Budapest Bábszínházban. „Semminek nincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit nem érdemes csinálni” – mondja a nyolcadikos Pierre Anthon. Az osztálytársai, hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét, elkezdenek tárgyakat gyűjteni. Egy idő után egyre vadabb dolgok kerülnek a „Fontos Dolgok Halmára”. A Semmi – mely egyike a felnőtteknek szóló daraboknak – kiváló előadás. Az alkotók – Hoffer Károly rendező, a színészek és Végvári Viktória színházpedagógus – az előadás után közös gondolkodásra hívták a nézőket. Azt kérték, írjunk listát azokról a dolgokról, amelyeket, ha elvennének tőlünk, soha többé nem lennénk ugyanazok az emberek, akik voltunk. Sokan a családot említették, a szabadságot, az emlékeiket, a humort, a hitet, a beszédképességet, az egészséget, de volt, aki a harmincéves bögréjét.
– A Semmi az idősebbek számára éppen olyan ütős történet, mint a kamaszoknak, akiknek készült – jelenti ki Gimesi Dóra író, dramaturg, aki a darabot színpadra adaptálta. – Érdekes, hogy a dán írónő, Janne Teller regényét egyes iskolákban tiltólistára tették, máshol kötelező olvasmány lett.
A Budapest Bábszínház előadásai közül a klasszikusok többnyire felnőttproblémákat vetnek fel, mint Az ember tragédiája vagy Moliére Képzelt beteg című előadása. A Tragédiát Garas Dezső 1999-ben rendezte meg. A darab évekig pihent, aztán kicsit felújították, és most megint játsszák. Különleges élmény, jelenleg Budapesten máshol nem is játsszák. Persze nem kisgyerekeknek szól, inkább középiskolásoktól fölfelé. Ország Lili festő és bábtervező emlékére is született egy előadás Gergye Krisztián rendezésében, „befalazva”
– In memoriam Ország Lili címmel. A darab a diktatúráról szól összetett szimbólumok nyelvén, amelyet az ifjúság nehezen tudna kódolni. A kaukázusi krétakör példázat, a Kabaré pedig drámai költemény – bábokkal. Ifjúsági és felnőttelőadás volt Shakespeare Szentivánéji álom című darabja is. Az már másik kategória, amikor a bábbal vagy bábos stilizációval a brutalitást vagy a szexualitást jelenítik meg. Alföldi Róbert rendezése, a Sade márki 120 napja perverz bábjáték – kizárólag felnőtteknek szólt, Kaszás Gergő játszotta a márkit. A Primadonna, Udvaros Dorottya a karzaton ült, és hatalmas, gumiból készült, felfújható feneke volt, amely a színpad fölött lógott. A kiszolgáltatott embereket, akikkel a szörnyűségek történtek, bábok jelenítették meg.
Lengyelországban és Oroszországban régi hagyomány, hogy felnőttek is járnak bábszínházba. A sokoldalú művész – festő, rendező, színházalapító –, Tadeusz Kantor látomásos, szakrális előadásaiban gyakran használt bábokat, többek között a világhírűvé vált Halott osztály című darabjában is. Nyugat-Európában inkább a független társulatok mutatnak be felnőttelőadásokat. A Hotel Modern holland színházi kollektíva Camp című darabja megrázó bábelőadás egy munkatáborról. A történet óriási terepasztalon játszódik, ahol a bábok egészen aprók, és a színészek közöttük mászkálnak.
A csoport – szintén terepasztalon – az első világháborút is feldolgozta. Az angol Blind Summit Theatre érdekes előadásokat hoz létre a japán bunraku technikával, ez esetben három művész együtt mozgat egy bábut. A The Table című előadásuk nem gyerekeknek szól. Keveredik benne a stand-up comedy, Beckett és az egzisztencializmus, ugyanis Mózes nevű figurájuk egzisztenciális válságba kerül. A darabban az alkotók arra keresnek választ, hogy van-e a bábnak szabad akarata, egyáltalán tud-e hatással lenni a mozgatóira, és hogy milyen viszonyban áll az ember Istennel vagy saját mozgatójával.
Világszerte egyre több színházi és filmes alkotó bábos ötletekre építi munkáját. A Broadwayn huszonegy éve látható Az oroszlánkirály című musical. Az előadásban kétszáz bábu szerepel. A Csillagok háborújában azokat a figurákat, amelyek nem számítógéppel készültek, bábokkal játszatták el. Az űrlények – Yoda és Jabba – is mozgatós bábok.
A Budapest Bábszínház igazgatója, Meczner János tizennyolc éve vezet bábos képzést a Színművészeti Egyetemen, ahol báb szakon jelenleg tizenkét fő tanul színésznek, és hat rendezőnek. Az ötéves képzés során ugyanolyan szintű színészképzést kapnak, mint a prózai színészek.
– Bábjátszással az akar foglalkozni, aki elfogadja, hogy színészként stilizáltabb, absztraktabb világban él. Az esetek többségében egy bábba, egy tárgyba kell beleplántálniuk az érzéseiket, a bábokon keresztül kell ugyanolyan érzelmeket kifejezniük, mint az élő színházban – állítja az igazgató. – A prózai színészeknél alapkövetelmény, hogy hitelesen tudjanak létezni a színpadon. A musicalszínészeknek kiválóan kell játszaniuk, énekelniük és táncolniuk. A bábszínészek mindezeket magas szinten művelik, és még báboznak is! Sokoldalú művészek, nem véletlen, hogy az összes hallgatóm már dolgozik valamelyik színházban.
A bábmozgatás szigorú és nehéz mesterség, soha nem lehet abbahagyni a gyakorlását. A játék a művészeket fizikailag is erősen igénybe veszi, néha órákig tartanak egy három-négy kilós bábot, kúsznak, másznak, hasalnak, térdelnek.
– A bábszínészeknél a plusz, amiért én nagyon szeretem őket – fűzi hozzá Végvári Viktória –, az alázatosság. Ők a bábokon keresztül mutatják meg a személyiségüket. Gyönyörű gesztus, ahogy a bábszínész átadja a lelkét a bábnak.
A jövő évi műsorról az igazgató annyit árul el, hogy folytatják a felnőtteknek szóló előadásokat. Még idén elkezdik próbálni Shakespeare A vihar című darabját Szikszai Rémusz rendezésében. Számos neves filmes és színházi rendező dolgozott már eddig a Budapest Bábszínházban, többek között Jankovics Marcell, Sopsits Árpád, Ács János, Mácsai Pál, Valló Péter. Ismert színészek is szívesen vállalnak munkát itt, László Zsolt például az Odüsszeusz címszerepét játszotta. Felnőtteknek szólt az Übü király, Kiss Csaba állította színpadra Scherer Péter és Györgyi Anna főszereplésével.
– A Nemzeti Színházban játszott Holdbéli csónakos című darabban – színészeink segítségével – sok bábos elemet láthattak a nézők – meséli Meczner János. – A Vígszínház Óz előadásában szintén a mi művészeink vesznek részt.
A bábszínháznak minden egyes nézőért meg kell küzdenie. A gyerekekért azért, mert ha „vackot” látnak, akkor azt hiszik, hogy az a jó, legközelebb is azt kívánják, és negyvenévesen azt az ízlést követik. Minden témáról lehet beszélni a kicsiknek is, figyelembe véve, hogy hol tartanak a fejlődésben.
– A magyar bábművészet egyre színvonalasabb, amit az is bizonyít, hogy sok helyre hívnak minket külföldre – fűzi hozzá Meczner János.
– Nem könnyű becsábítani a felnőtteket, de nem adjuk fel. Mi komolyan vesszük a szlogenünket, mely szerint „a báb nem korosztály, hanem műfaj”.
