Hogy kerül egy sztárnyomozó, aki egy évvel letartóztatása előtt még 2004-ben Sarkozy belügyminiszter kezéből vette át a becsületrendet, a másik oldalra? A szuperzsarut, Michel Neyret-t valóban a bűnözők tévesztették meg, ők húzták csőbe drága ajándékokkal, vagy eleve megvolt benne a fogadókészség a luxusra? Karrierje csúcsán Neyret mint Lyon egyik főrendőre a 2000-es évektől fogva arról volt ismert, hogy szinte havi rendszerességgel tájékoztatta a médiát a nagy fogásokról, a kábítószer-kereskedők letartóztatásairól, bravúros nyomozásokról. Most meg korrupcióért, bizalmas információk kijátszásáért kell felelnie a bíróság előtt, ami megkérdőjelezi eddigi eredményeit is. A szabályzat számtalan megsértése szerepel a vádak sorában, többek közt az, hogy „lecsípett” kicsit a lefoglalt kábítószerből, és ezzel jutalmazta besúgóit.
A ma hatvanesztendős Michel Neyret 1983-ban nyomozóként került a lyoni rendőrség kötelékébe. Társai elmondták róla, hogy ekkor valóban az órákat, napokat nem számolva, éjjel-nappal csak a bűnt hajszolta. Megszállottsága eredményeket szült: számos évek óta keresett bűnözőt kerített kézre, de az ő nevéhez fűződik a rekordmennyiségű kábítószer lefoglalása is. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, mígnem a lyoni nyomozók helyettes vezetőjévé nevezték ki. Neyret, a gengszterirtó, Neyret, a különleges rendőr,
Neyret, aki sokak számára már legenda – ilyen címmel jelentek meg róla a dicsőítő cikkek. Még Sarkozy elnöksége idején, 2011-ben derült égből villámcsapásként hatott a hír, hogy letartóztatták a lyoni mesternyomozót. Rá egy évre, a szocialista Manuel Valls belügyminisztersége alatt törölték nevét a rendőrség állományából. Hogy mi történt? Egy párizsi kábítószer-csempészet ügyében elrendelték több nehézfiú telefonbeszélgetéseinek lehallgatását. Az elcsípett anyagok közt két rovott múltú személy épp arról beszélgetett, hogy Neyret milyen nagy lábon él, feszít a medencéje mellett, éjszakánként számolatlanul szórja a pénzt a kaszinóban, Ferrarit vezet, masszőrhöz jár.
Úgy beszéltek róla, mint egy befektetésről, amely vagy tíz évig védelmet biztosít számukra. A rendőrök persze elkezdtek érdeklődni a lyoni szupernyomozó ügyei iránt. A két férfiról kiderült, hogy korábban Neyret informátorai voltak, számos ügyet az ő értesülésük alapján tudott felgöngyölíteni. A besúgók azonban olyan jó ismerőssé váltak, hogy ők kértek információkat a rendőrtől. Aki azzal, hogy bűnözői köröket tájékoztatott folyó ügyekről, szolgálati titkot sértett meg. Az egész 2007-ben kezdődött: Neyret három alvilági figurával kötött barátságot, a Bénichou testvérpárral, Gilles-lel és Albert-rel, valamint Stéphane Alzraával. „Benne vannak a zsidó alvilágban, tudnak minden rablásról, kábítószer-csempészésről” – magyarázta ekkor társainak szoros kapcsolatát a bűnözőkkel.
Az új barátok hamar rájöttek, hogy mivel lehet levenni a lábáról a szuperzsarut. Ami nem adatott meg neki korábban: a luxussal. Először harmincezer eurós Cartier órát ajándékoztak neki. Neyret elfogadta. Aztán következett egy Chopard karóra, ez sokkal olcsóbb volt, úgy ötezer euró, ráadásul lopott, de ezt nem közölték a megajándékozottal. Neyret feleségét, Nicole-t különösen lenyűgözte Alzraa kedvessége és figyelmessége, így elfogadták üdülési meghívását marokkói és korzikai „palotájába”. De voltak itt hétvégi kirándulások, kiruccanások a cannes-i Radisson hotelbe, az ardéche-i Annonay luxus golfszállóba. A bíróság összegzése szerint ezek a „kisebb” utak is belekerültek vagy harmincezer euróba.
Azért Nicole-nak is kezdett a dolog szemet szúrni. Egy rögzített telefonbeszélgetésben emelt hangon Albert Bénichou fejéhez vágta, hogy a könnyen szerzett pénzzel vesztegetik meg a férjét. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy beszálljon Neyret mellé a luxuskocsikba, amelyeket időnként „kölcsönkapott”. A szuperzsarunak szemmel láthatóan ízlett ez az életmód. Még gyerekkori álmát is valóra váltották: némi anyagi ráhatással szerepet szereztek neki A lyoniak című filmben. Ez volt az igazi ajándék, a barátok tudták, mivel kell egy életre lekenyerezni Neyret-t. Olyan közel kerültek egymáshoz új cimboráival, hogy egyszer, amikor Nicole elhagyta férjét, a családi vitát Albert Bénichou közbenjárásával sikerült rendezni.
A „jótéteményeket” a rendőr a per során során bevallotta, ám következetesen tagadta, hogy készpénzt elfogadott volna a három baráttól. Ezt nem tudta rábizonyítani az ügyészség, csak azt, hogy feleségével Svájcban létrehoztak egy offshore céget, amelynek székhelye Panamában van, de Dubajban működik a számlakezelő központ. Talán itt látták biztonságban a nyugdíjas éveikre félretett megtakarításaikat. De mire kellett ez az igen értékes kapcsolat az alvilági barátoknak? Stéphane Alzraa benne volt az évszázad egyik legnagyobb csalásában.
Pár százmillió euróra taksálják azt a részt, amelyet ő vágott zsebre a szén-dioxiddal való bűvészkedésben, amelynek összértékét nyolcmilliárd euróra (!), jelenlegi árfolyamon 2500 milliárd forintra becsülik. Franciaország 1,6 milliárdot vesztett az üzleten, úgyhogy nem is nagyon reklámozzák ezt a fiaskót. Miután az Európai Unió a szén-dioxid-kvótákat áfakötelesnek nyilvánította, a bűnözők Ázsiában vették meg a kvótákat, ahol nem volt rajta áfa, és Európában áfával adták tovább. Húsz százalék körül volt a tiszta nyereségük.
A semmit, a szén-dioxid-kvótát adták el áfával növelve. Kellett hozzá kezdőtőke, de utána az áfából befolyó rész biztosította a körforgást. Elég volt hozzá egy számítógép, minden egyes billentyűleütés milliókat hozott nekik. Ez az állapot 2008 és 2009 között alig néhány hónapig élt, de még így is horribilis összegre tettek szert a bűnözők. Hát hogyne érte volna meg Alzraának és az egész mögött álló fő szervezőnek, Cyril Astrucnak az aprópénzen vett kapcsolat! Egy francia zsidó csapat hajtotta végre a csalást, majd Izraelbe menekültek, és Tel-Aviv tengerpartján pompás házakban tengették életüket. Aztán a helyi maffia ráeszmélt, hogy milyen pénzek fölött rendelkeznek, egyre többen haláloztak el közülük nem természetes körülmények között. Cyril 2014 elején összepakolt, felült egy francia gépre, és a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren feladta magát. Az ellene folyó per is a napokban kezdődött Párizsban.
Nem tudni, mekkora szerepe volt Neyret-nek abban, hogy a bűnszervezet gond nélkül tevékenykedhetett. Egyszer Alzraa megkérte, nézzen utána, miként áll a nyomozás az áfacsalók ügyében. Neyret ezt megtette, de elmondása szerint több nem történt. A nyomozó elleni perben Astruc is vádlott, de semmit sem bizonyítottak rá, csak azt, hogy hébe-hóba találkozott a nyomozóval. Michel Neyret meggyőzően játszotta el annak a rendőrnek a szerepét, akit megtévesztettek és kihasználtak gonosz bűnözők.
De mire kellett a családnak az az offshore cég?