Hát az biztos, hogy a jövő évi választásokra készülő mexikói államfő szívderítőbb adatokra számított: az év első felében Mexikóban 12 100 gyilkosság történt. Enrique Peña Nietónak is érzékelnie kell, hogy öt évvel ezelőtt kezdett programja, hogy véget vet a kábítószer-kereskedő bandák háborújának, dugába dől. Az idei mutató harminc százalékkal több, mint az előző év azonos időszakának számadatai. A várakozások szerint ez lesz Mexikó történelmének egyik legvéresebb éve, amióta 11 esztendeje elkezdődött a totális háború a drogbandák ellen. A jóslások szerint a gyilkosságok száma jóval húszezer halott fölött fog tetőzni. Ezt az államfő aligha tudja majd a választási küzdelemben győzelemként feltüntetni. A kampányguruknak valami új jelszóval kell előállniuk, már próbálgatják is, ez pedig a drogprevenció hangsúlyozása és a pénzmosás elleni küzdelem.
Pedig Nieto elgondolása nem is volt annyira rossz, csak az ebből eredő következményekkel nem számolt. Az elődje, Felipe Calderón államfő által kezdett „háborúban” az utcákról, a legveszélyeztetettebb környékekről visszavonta a hadsereg egységeit, kevésbé volt látványos az egész katonai jelenlét. Helyette a kábítószerkartellek vezetőinek elfogására összpontosítottak, és az utóbbi években sorra kerültek rendőrkézre a drogbárók. A legnagyobb fogás kétségtelenül a mexikói börtönéből kétszer is megszökött Joaquín Guzmánnak, az El Chapónak, a Köpcösnek is hívott, a legnagyobb kábítószerkartell, a Sinaloa első emberének letartóztatása, majd kiadatása az Egyesült Államoknak. Nieto számításába hiba csúszott: a szervezet, amelynek értékét húszmilliárd (!) dollárra taksálják, nem hullott darabjaira, csupán kisebb egységek váltak le róla, és megkezdték kíméletet nem ismerő harcukat a társaság irányításáért.
A Sinaloa esetében három „mozgalom” kezdte meg harcát, hogy a végső irányítást a kezében tudja. Az egyik a „történelmi vezető”, Ismael „El Mayo” Zambada, aki régről ápolt jó viszonyt Guzmánnal. Aztán a trónkövetelők közt ott van Dámaso López, az „El Licenciado”, azaz a Diplomás is, aki a Sinaloa klán vezérének két szökését is megtervezte. Végül a Köpcös saját fia is jogot formál az „örökségre”. A három frakció között véres leszámolások robbantak ki, de a harcok jelenlegi állása úgy fest, hogy az ily módon szétszabdalt Sinaloa klán nem tudja megakadályozni egy másik csoport felemelkedését. Könnyen megeshet, hogy a végén egy negyedik csoportosulás, a mára kiválóan felépített Jalisco Nueva Generación, a Jalisco Új Nemzedék bűnszervezet nevet. 2010 tájékán váltak ki a Sinaloa szervezetből, felfele ívelésük azóta szakadatlan. A rivális bandákra mindig akkor csapnak le, ha azok közt viszály tör ki, mint most a Sinaloánál. Aki hajlandó besorolni az új bűnszervezet mögé, azt felkarolják, és győzelemre segítik, de csak mint „alvállalkozót”. Most a legnagyobb kartellre fenik a fogukat, ha ez a művelet sikerülne nekik, hatalmas erővel kellene számolniuk a bűnüldözői szerveknek, tízezernél is több „katona” lenne a szolgálatukban, nemcsak az ország ópiumtermelő vidékének zömét vonnák ellenőrzésük alá, hanem az Egyesült Államokba vezető csempészútvonalak jó részét is.
Mi az oka annak, hogy a véres leszámolások ellenére mindig van utánpótlása a kábítószerpiacot és csempészútvonalakat uraló bandáknak? Először is a 130 milliós Mexikóban a minimumbér alig több, mint napi 1200 forintnak felel meg. Az oktatást nem lehet fejlettnek nevezni, kivéve a fizetős iskolákat, ahová kétkezi munkás gyermekeként lehetetlen bekerülni. A másik ok a büntetlenség, amely az országban virágzik, mert a politikusok mindig halasztják az igazságügy alapos reformját. A becslések szerint tavaly a polgárok csupán a bűnesetek tizedét jelentették be a rendőrségnek. A bíróságra eljutott száz ügyből öt végződik börtönbüntetéssel. A büntetés-végrehajtó intézetek túlzsúfoltak, a kartellek uralják a börtönöket, gyakran a rivális bandák közt kint folyó harc átcsap a börtönfalak közé is.
Ha valaki a XX. század ötvenes-hatvanas éveiben élt Acapulcóban, az a hajnalig tartó bulikkal, kiváló vendéglőkkel, csodás tengerparttal azonosíthatta. Számtalan amerikai sztár járt ide: az „elpusztíthatatlan paradicsomról” írt a Life magazin, Frank Sinatra itt vett birtokot, Elizabeth Taylor is itt tartotta egyik esküvőjét, de itt töltötte mézesheteit John F. Kennedy Jacqueline-nal és a hetvenes évek elején a Clintonok is.
A rocksztár Elvis Presley az Acapulcói kaland című filmmel tovább növelte a város hírnevét. Ma másról híres az üdülőváros. A múlt hónapban 28 megcsonkított, közülük nem egy lefejezett holttestre bukkant a rendőrség a helyi börtönben. Tavaly a 800 ezer helyi lakosra 918 emberölés jutott. Heti 17 gyilkossággal, amelyet Acapulcóban elkövetnek, a világon csak egyetlen város tudja „túlszárnyalni” a mexikói települést, ez a venezuelai főváros, Caracas. „Acapulco valóban egy paradicsom, véráztatta paradicsom”
– állapította meg a város sétálóutcájának, a Costerának a kiskereskedőit tömörítő csoport volt feje, Laura Cabarello, aki két éve végleg lehúzta a rolót a ragyogó helyen fekvő bárján. „Ha itt a működésnek az az ára, hogy a bűnözők rátegyék a kezüket a bevételre, akkor én inkább bezárok” – mondta az érdeklődő újságíróknak Cabarello, aki maga is bevallotta, hogy ezelőtt havi 15 ezer peso (mintegy 220 ezer forint) védelmi pénzt kellett fizetnie egy bűnszervezetnek, amely tovább akarta emelni ezt az összeget. Közben a szállodák kihasználtsága 25 százalékra zuhant, a főszezonban jobban megy, de akkor is csak mexikóiak töltik meg a hoteleket.
Acapulco az ország nyugati részén fekszik, Guerreróban, amely az egyik legerőszakosabb szövetségi állam az országban. Ez Mexikó legnagyobb ópiumtermelő vidéke, ezért stratégiai pontja a kábítószerkartelleknek. Nem beszélve a Kolumbiából jövő kokainszállítmányokról, amelyek kikötőt találnak a térségben. A heroinfogyasztás az Egyesült Államokban évről évre új rekordokat dönt. Két évvel ezelőtti adat szerint minden tizedik percben meghal valaki vagy fájdalomcsillapító vagy heroin (ez az olcsóbb) túladagolásában, amely az Egyesült Államok történetének legnagyobb, legtöbb áldozatot szedő „járványa”. Csodálkozhatunk azon, hogy a Mexikóban megtermelt ópium kilencven százaléka az Egyesült Államokban köt ki? A Guerrero hegyeiben lévő mákültetvényeket majd egészében hajdanán az El Chapo vezette Sinaloa kartell tartotta kézben. Mára megjelentek a kisebb csoportosulások is, amelyek részesedni akarnak a nagyok tortájából, a számuk úgy húsz körül van – mondta el egy mexikói biztonsági cég feje. „Az újak sokkal mozgékonyabbak a régi nagyoknál. Ők vezették be a védelmi pénzek szedését, a zsarolást, az emberrablást az évekkel ezelőtt többnyire békésnek tekintett üdülőhelyen” – fűzte hozzá a szakember.
A bűnözés úgy terjed, mint a rák – ez már a város volt rendőrkapitányának az értékelése. A fiatalság az utcán nő fel, nincs olyan út, amely a bűntől másfelé terelné őket. Családalapítás nem érdekli őket, csak a pillanatnak élnek. „Ha kivonnak a forgalomból egy kápót, akkor még a nála is erőszakosabb, agresszívabb »kollégája« ragadja magához a hatalmat, és pont ilyen eszközökkel próbálja fenntartani azt” – fejtette ki a volt rendőr.
A Costerán 2002-ben 400 turistákat kiszolgáló egység üzemelt, mára a számuk még a felénél is kevesebb, 180 van belőlük. Itt minden éjjel ment a mulatság, az üzletek, szórakozóhelyek szó szerint hajnalban zártak be. Ha most van is hazai forgalom, a turisták nem járnak flangálni a Costerára, inkább behúzódnak szálláshelyükre, ott fogyasztják el a vacsorájukat. Az életük nekik is fontosabb, nem akarják otthagyni utcai lövöldözésben. Azok meg, akik örök szerelmesei Acapulcónak, reménytelenül bíznak egy jobb időben, amikor a csendes-óceáni üdülőhely visszanyerheti régi varázsát. De ez a jövő egyre távolibbnak tűnik.
Katapult
Az amerikai–mexikói határon még nem kezdődött meg a kerítés építése. Donald Trump elnök a kampányban tett legkönnyebben megvalósítható ígérete azonban halad a megvalósulás felé. Több mint 450 amerikai vállalat jelentkezett a washingtoni közbeszerzésre, amelyen kiválasztják azokat, akik részesülhetnek a milliárdos üzletből. A kormány szerint úgy húszmilliárd dollárba fog kerülni az ország déli felén futó kerítés, amely tíz méter magas acéllemezekből áll majd.
A 3100 kilométeres amerikai–mexikói határon korábban, a fiatalabb Bush elnökségének idején minden csinnadratta nélkül már megépült mintegy ezer kilométer a falból. További ezer kilométer hosszan természeti akadályok, folyók, hegyek akadályozzák az átkelést, például Texasban a Rio Grande, de itt is modernizálni kell az elektromos védelmi rendszert. Egy azonban biztos, hogy Mexikó egyetlen centavóval sem fog hozzájárulni, hogy északról bekerítsék. Az illegális bevándorlást a fal nagymértékben csökkentené.
De a másik cél, a kábítószer-beáramlás lefaragása ugyancsak kérdéses. A hírek szerint a kábítószerkartellek „mérnökei” már kísérleteznek egy ókori eszköz fejlesztésével, a katapultéval, amellyel a kerítés fölött több kilométer távolságra el tudnák juttatni az anyagot.
Jobb belátásra igenis rá lehet bírni az amerikai elnököt. Hajdanán azzal fenyegetőzött, hogy felmondja a NAFTA-t, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást, amelyet „az Egyesült Államok történelme legrosszabb kereskedelmi szerződésének” nevezett. Aztán pár hónapig hagyta magát győzködni a szakértők által, akik felhívták a figyelmét arra, ha kilép a megállapodásból, annak következményeként Amerikában gyárak ezrei fognak bezárni. Így hát e héten Washingtonban összeültek az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó képviselői, hogy „modernizálják” az 1994-ben kötött egyezményt. De arról a Trump-adminisztráció nem mondott le, hogy – az előreláthatóan hosszú tárgyalásokon – lefaragjon a Mexikóval szembeni 63 milliárd dolláros kereskedelmi deficitjéből.