Máltán egy éven belül ez volt a hatodik merénylet. Az országban megerősödött a szervezett bűnözés: virágzik az olaj- és cigarettacsempészet, az illegális szerencsejáték, de a nemegyszer politikai védelmet élvező bűnözők az útlevélbizniszre is rátették a kezüket. Az Europol becslése szerint Málta a pénzmosással a GDP tíz százalékát termeli meg évente.
A merénylet után a nemzetközi sajtóban szinte tényként közölték azt az eddig még nem bizonyított gyanút, hogy Galiziának azért kellett meghalnia, mert bizonyítékokat talált a politika és a maffia összefonódására. Kiderítette, hogy bizonyos bűnözői körök a pénzmosási műveleteik során együttműködnek a máltai miniszterelnökkel, annak feleségével, a korábbi energiaügyi miniszterrel, a miniszterelnöki kabinetfőnökkel, valamint az ellenzék vezetőjével. A meggyilkolt újságírónő feltárta, hogy a kormányfő nejének vállalkozása egy alkalommal egymillió dolláros összeget kapott egy olyan dubaji banktól, amelynek tulajdonosa az azeri diktátor, Ilham Aliyev lánya.
Caruana Galizia, Daphne
Fény derült arra is, hogy több százezer dollárt utaltak át az azeri vezető lányától a máltai miniszterelnök feleségéhez köthető számlára. Galizia a Panama-botrány máltai vonatkozásait is rendszeresen tárgyalta a blogján. A merényletet követően Vallettában ezrek vonultak fel, így tiltakozva a brutális gyilkosság ellen. Az üggyel foglalkozó helyi oknyomozók szerint azonban a merénylőket és megbízójukat soha nem fogják el – annak ellenére sem, hogy a máltai kormány egymillió euró nyomravezetői díjat ajánlott fel annak, aki érdemi információkkal tudja segíteni a hatóságok munkáját.
Az újságírónő fia sem bízik a hazai igazságszolgáltatásban, amelynek szerinte meg kellene tisztulnia ahhoz, hogy eredményesen tudjon fellépni a máltai bűnszervezetek ellen. Matthew Caruana Galizia, aki a robbantás helyszínének közelében volt, és megpróbálta kimenteni édesanyját az égő járműből, a rendőrség tehetetlenségéről tett említést. Szerinte „vannak törvények, illetve olyanok, akik ezeket szét akarják verni, édesanyja pedig közöttük állt”. A fiú bűnrészességgel vádolta Joseph Muscat miniszterelnököt, illetve több vezető politikust. „Felelősek vagytok a történtekért!” – üzente egyik Facebook-bejegyzésében, hangsúlyozva, hogy ami történt, több egy gyilkosságnál. „Ha vér és tűz van körülötted, az háború!” – írta a férfi.
A máltai oknyomozó felrobbantását megelőzően a világsajtó figyelmét a Mexikóban történt újságíró-gyilkosságok kötötték le. A közép-amerikai országban az elmúlt 15 évben több mint száz újságírót öltek meg, az idén márciusban pedig egy minden eddiginél brutálisabb leszámoláshullám vette kezdetét. A gyilkosságok oka a legtöbb esetben ugyanaz: a médiamunkások a korrupciót, a drogkartellek és a rendőrség, illetve a politikai elit összefonódását kutatták. Az újságírók szerint az ellenük zajló hajszát nem is a kartellek vezetői, hanem az állami vezetés irányítja. A médiára zúduló erőszakra és megfélemlítésre Javier Valdez hívta fel a figyelmet, őt május 15-én végezték ki a korábban a hírhedt drogbáró, Joaquín Guzmán által uralt Sinaloa állam fővárosában, Culiacánban. Az autójában lőtték szitává. Kollégáját két hónappal korábban fia szeme láttára ölték meg. Miroslava
Breach a helyi politikai vezetés drogkereskedelemből származó bevételeiről, a honatyák eltitkolt bankszámláiról írt cikkeket. A neves lap, az El Político munkatársa sem úszta meg: étteremből indult haza a családjával, amikor végeztek vele. Többszöri fenyegetés után a közelmúltban megölték azt az újságírót is, aki a halála előtt a Facebookon írt a hatóságok és egy drogbáró, El Tequilero kapcsolatáról. Korábban a családjával együtt halálosan megfenyegették, sőt 2015-ben már túlélt egy merényletet. Amikor a hatóságokhoz fordult, azt javasolták neki, hogy költözzön el az ország másik részébe. Erre nem volt hajlandó, így védelmet kapott a rendőröktől, ami abban merült ki, hogy az egyenruhások néha járőröztek a környékükön. A védelmét később vissza is vonták, mondván, nincs rá szükség. Ezután csaptak le rá a merénylők.
Az újságírókat ért megfélemlítések Magyarországot sem kerülték el, igaz, haláleset szerencsére nem történt. A legismertebb, feltételezhetően a magyar alvilág által megrendelt támadás Kármán Irén megveretése volt. Az olajügyekbe belemerülő dokumentumfilmest 2007 júniusában máig ismeretlen tettesek autóba tuszkolták és bántalmazták. Kármán később a kórházi ágyán beszélt arról, hogy az olajmaffiaügyekben központi szerepet betöltő Energol Rt. egyik vezetőjéhez, a ma már több leszámolásos gyilkosság megrendeléséért fegyházban ülő Portik Tamáshoz gyengéd szálak fűzték. Az újságírónő ugyan nem mondta ki, de több interjúban is utalást tett arra, hogy Portik olajos ellenfelei állhatnak megveretése hátterében, ám a hatóságok nem hittek neki, és egészen más szálon folytatták a nyomozást, amelyet végül eredménytelenül fejeztek be 2007. december 22-én.
Kármán Irén a megtámadása után évekkel is arról beszélt, hogy a Portikkal való kapcsolatának biztosan köze van a megveretéséhez. Szerinte azért történt, mert a munkája során megismerte „az éjszaka egyik királyát”, és leállt vele „bratyizni”. „Persze hogy leálltam! Soha egyetlen újságíró sem élvezhette azt a bizalmat, amit én, mert rajta keresztül beláthattam az alvilágba. Ez senkinek nem adatik meg, csak ha közéjük tartozik, vagy annak, akit egy nagy hatalmú ember közéjük visz” – nyilatkozta 2010-ben, s két évvel később a Heti Válasznak már azt is elárulta, hogy a korábban az Energol-vezér tulajdonában lévő Művészinas étteremben tanúja volt egy olyan találkozónak, amelyen az éjszakai élet befolyásos figurái vettek részt.
A megbeszélésen Kármán állítása szerint ott volt az azóta szintén eljárás alá vont diszkópápa, Vizoviczki László is. Kármán az interjúban megemlítette, hogy Portik nem érezte magát bűnözőnek. Pénze eredetéről ugyan nem beszélt, abba azonban bepillantást engedett, hogyan intézi üzleti ügyeit.
Az újságírónő aktáját a rendőrség 2012-ben vette újra elő, miután több, az 1990-es években elkövetett alvilági gyilkosság miatt letartóztatták Portik Tamást. A bíróság azóta jogerősen kimondta, hogy az Energol Rt. igazgatója volt a négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantás és az éjszakai életben ugyancsak jól ismert milliárdos vállalkozó, Prisztás József elleni merénylet felbujtója. A megveretési üggyel azért kezdtek ismét foglalkozni a nyomozók, mert olyan információk birtokába jutottak, hogy a támadást az Energol-vezér rendelhette meg. Állítólag egy tanú jegyzőkönyvbe mondta Portik két verőemberének a nevét, akik elvégezték a piszkos munkát.
Utóbbi teóriát erősítette a Vertical Invest botránya ügyében hat évre ítélt, sokáig a felelősségre vonás elől Amerikában bujkáló Klivinyi Zoltán is, aki az Aranykéz utcai robbantás tárgyalásán felolvasott vallomásában tényként közölte: Portik adott utasítást az olajügyekben kutakodó oknyomozó újságírónő elrablására és bántalmazására. Klivinyi szerint Portik neki azt mondta, Kármán Irén megveretésével egykori üzlettársát, Drobilich Gábort akarta gyanúba keverni, akivel anyagi-elszámolási vitája volt.
A szerző a a PestiSrácok.hu munkatársa
