Az elmúlt hetek bővelkedtek meglepetésszerű eseményekben. Kereskedelmi háború szélére került az Európai Unió és az USA, a Brexittel tovább gyöngült az unió, új olasz kormány alakult, és végre elkezdődött a tengeri határok védelme. Továbbra is fegyveres konfliktus van napi halálesetekkel az orosz–ukrán határ közelében, az úgynevezett Donbasz vidékén.
Az Európai Unió az elmúlt években tovább gyengült részint a brit kiválással, részint a migráció kérdéskörének hibás kezelésével, részint azzal, hogy Brüsszel, szemben Kohl kancellár korábbi politikájával, kiélezte az ellentéteket az EU nyugati és keleti tagállamai között, és ezekben a vitákban – sokszor elvtelenül – a nyugati tagállamok mellé állt. E kérdésekről beszélt részletesen a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor a Helmut Kohl volt német kancellár emlékére Európa-beszéd címmel megrendezett budapesti konferencián.
A világ legfejlettebb hét országát tömörítő G7-es csoport kanadai találkozóján nem csupán előrelépés nem történt, de szinte mindenki szembekerült mindenkivel. Az első pillanatban még azt lehetett érezni, hogy az USA egyedül maradt a vámok, a világkereskedelem legfontosabb kérdéseiben. Azonban hamarosan kiderült, hogy a G7 négy európai tagja sem tudott egymással megállapodni. A brit, francia, német és olasz célok sem fedték le egymást, és az új olasz kormány bejelentette, hogy egyetért az USA elképzeléseivel. Japán hiába egyeztetett a csúcstalálkozó előtt az amerikai elnökkel, közös pontokat a létfontosságú észak-koreai kérdésben találtak, és nem a világgazdaság kétoldalú problémáiban.
A csúcstalálkozó többi témája: Irán, Oroszország, a klímavédelem szinte semmilyen nagyobb publicitást nem kapott, mert mindent „vitt” a kereskedelmi háború.
Amit korábban senki sem feltételezett, az realitássá vált. Trump, szemben a korábbi amerikai elnökökkel, be akarja tartani választási ígéreteit. Amíg eddig az elnökök átlagosan ígéreteik hetven százalékát valósították meg, addig a jelenlegi elnöknél ez az arány jóval magasabb.
Az amerikai elnök azon javaslata, hogy hívják meg a következő csúcstalálkozóra Oroszországot is, ellentmondásos válaszokhoz vezetett a többi hat ország részéről. A német felvetés, hogy hívják meg Oroszországot és Kínát is, szintén nem járt áttöréssel. Az Európai Unió jelen lévő négy vezetője úgy fogalmazott, hogy Oroszország csak akkor kaphasson újra meghívást a csúcstalálkozóra, ha végrehajtja a minszki megállapodást.
A bekövetkezett események hatására az EU vezetői hitet tettek egy gazdasági, majd pedig egy egységes európai katonai hatalom létrehozása mellett, hogy Európa újra globális játékos lehessen. Hogy ezeknek az elképzeléseknek lesz-e és ha igen, akkor mekkora realitásuk, azt szintén a jövő fogja megmutatni. Maas német külügyminiszter felvetette, hogy Nagy-Britannia a Brexit után is maradjon benne az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikai rendszerében. Hogy ez hogyan lenne lehetséges, arról nem volt szó.
Az USA által bevezetett védővámok és az azokra hozott európai uniós, japán és kanadai ellenintézkedések hatásai ma még nem lemérhetőek. Trump azon javaslatát, hogy a G7-ek egymással szemben töröljenek el minden vámot, a hat állam elutasította, mivel véleményük szerint a beruházások és a szubvenciók tekintetében olyan USA-fölény van, hogy az amerikai elnök javaslata csak stratégiai célként és nem azonnali intézkedésként fogadható el.
A másik mindent háttérbe szorító téma a koreai kérdés volt. Az USA–Észak-Korea-csúcstalálkozó óriási meglepetés volt. Még akkor is, ha a találkozót hónapokon keresztül készítették elő, és ha figyelembe vesszük, hogy mindkét fél hosszasan és részletesen konzultált a kínai vezetéssel.
A koreai háború vége, 1953 óta a felek között csak fegyverszünet és nem béke volt. A háború kirobbanásához akaratán kívül hozzájárult az akkori szovjet diplomácia is, mivel Gromiko akkori szovjet ENSZ-nagykövet kivonult a Biztonsági Tanács üléséről, és így lehetővé vált, hogy a Nyugat ENSZ-felhatalmazással kezdhesse el a háborút Észak-Korea és gyakorlatilag Kína ellen. Soha többet nem vonult ki szovjet nagykövet az ENSZ BT üléséről. Gromiko későbbi beceneve a veni, vidi, vétó lett, amely szintén jól fejezte ki az akkori erőviszonyokat.
A háborúban a koreai halottak számát 3,5-4,5 millió főre teszik, ebből mintegy kétharmad észak-koreai volt. A nyugati, papíron ENSZ-veszteség 40 500 fő volt, ennek kilencven százaléka amerikai.
A mostani csúcstalálkozón Észak-Korea biztonsági garanciákat kért, míg az amerikaiak ragaszkodtak ahhoz, hogy a leszerelést külföldiek, ezen belül amerikaiak ellenőrizzék. A két elnök találkozóját az amerikai és észak-koreai felső vezetés tárgyalásain készítették elő. Az USA tárgyalásait végig a CIA volt vezetője, az USA új külügyminisztere irányította. A létrejött megállapodás tulajdonképpen keretszerződés. Hitet tesz a béke és a jólét mellett.
Megállapodtak, hogy véget érnek a provokatív és drága amerikai–dél-koreai hadgyakorlatok. Észak-Korea vállalta, hogy kiadja a 65 évvel ezelőtti háború nyugati áldozatainak földi maradványait.
A megállapodás nem ment bele a részletekbe, és a végrehajtásra sincs időhatár. A nyugati, ezen belül az USA-szankciók továbbra is érvényben maradtak.
Amíg Észak-Koreának mintegy 1420 kilométeres közös határa van Kínával, addig a közös koreai–orosz határ mindössze 19 kilométer. Az észak-koreai külkereskedelem kilencven százalékát Kínával bonyolítják le. Nyilván nem véletlen, hogy a csúcstalálkozó előkészítésébe mindkét fél Kínát és nem Oroszországot vonta be.
A tárgyalások után az USA új külügyminisztere először Dél-Koreát, majd a japán vezetést informálta a történésekről. Előbbi területén 28 500 amerikai katona állomásozik, és a megállapodások szerint háború esetén amerikai vezetés alatt harcolna a dél-koreai haderő is. Japánban, ahol az észak-koreai politika mellett komoly veszélyt látnak a kínai politikában is, 50 ezer amerikai katona található.
A dél-koreai elnök a csúcstalálkozó után úgy fogalmazott, hogy véget ért a hidegháború utolsó konfliktusa. Hasonló kijelentés japán részről nem volt.
Ami Európát illeti, az elmúlt hetek itt is bővelkedtek meglepetésszerű eseményekben. Több balkáni állam is bejelentette, hogy kerítést épít az illegális migráció feltartóztatására.
Az új olasz és az osztrák kormány egyértelműen meg akarja állítani a területükön áthaladó migrációt. A német kormányon belül Merkel 13 éves kancellári időszakának legsúlyosabb válsága bontakozott ki a két konzervatív kormánypárt egymással homlokegyenest szemben álló elképzelései miatt.
Dúl a választási kampány Törökországban, és Európa próbál ebből úgy kimaradni, hogy nem engedélyezi területén a török kormánypárt választási kampányait. Mindez növeli a két fél közötti nézetkülönbségeket és ellentéteket.
Újra csak érdekes időszak van, és ezek hatásai kiszámíthatatlanok.