– Mi volt korábban: a természet vagy a fotózás iránti rajongás?
– Csepeli lakótelepi gyerek vagyok, aki a nagymamához járt falura. Ott szerettem meg a természetet, és ott kezdett el érdekelni a biológia, aztán hetedikes koromban kaptam egy fényképezőgépet. Borzasztóan izgalmas volt, amikor a különféle lencsékkel más-más dolgot lehetett lefilmezni: ha szereztem egy teleobjektívet, akkor a madarak közelebb kerültek, ha pedig egy közgyűrűt tettem az optika és a kamera közé, akkor le lehetett fényképezni a legyek szemét. Imádtam a makrofotózást, fantasztikus felfedezésként éltem meg a természet megfigyelését. Kütyüket fejlesztgettem, lencsét ragasztottam a kamera elé celluxszal, különböző derítőket gyártottam nejlonból és mindenféle szemétből. Középiskolás koromban aztán bemutatták David Attenborough sorozatait, az Élet a Földön-t és Az élő bolygót. A nyolcvanas évek közepén járunk, amikor a szocializmus még működött. Ma már elképzelhetetlen, de akkoriban útlevéllel is csak szocialista országba lehetett utazni, külön kellett kérvényezni, hogy kapitalista országba is mehessen az ember.
A Tátrába eljutni maga volt a csoda. Erre megjelent ez a figura, aki az egyik pillanatban a sivatagban, utána az Antarktiszon tűnt fel, aztán az esőerdőben csónakázott a képernyőn. Hihetetlen hatása volt rám.
– Hogyan vált profi természetfilmessé?
– Ezerkilencszázkilencvenkettőben, a rendszerváltás után két barátommal összegyűjtöttünk annyi pénzt, hogy nyolc hónapra el tudtunk utazni Indiába busszal. Két hétig tartott odaérni olyan utakon, amelyeken ma már életveszélyes lenne közlekedni: Törökország, Kurdisztán, Irán, Pakisztán vidékein. Mindent lefotóztunk, amit láttunk az esőerdőtől a korallzátonyon át a sivatagig. A filmezés ekkor viszont még borzasztóan drága volt, hiszen csak filmre lehetett forgatni. Amint a digitális technikának köszönhetően olcsóbbá vált minden, 2000 körül amatőr módon kezdtem filmezgetni, miközben egy irodában szállítmányozással foglalkoztam. Munka mellett csináltam egy sorozatot a Kárpát-medence vadvilágáról, amelyet rögtön megvett a Duna Televízió és a Spektrum. Elkezdtem pályázgatni: a Gyapjaspille – Hernyók a pokolból című filmmel rengeteg fesztiváldíjat nyertünk, utána pedig már támogattak is a pályázatokon. 2009-ben jött a Vad Magyarország, Török Zoltán filmje, amelynek én voltam az egyik operatőre és társrendezője. Egy széria része volt, amely hozzájárult ahhoz, hogy belevágjunk egy tájegységre bontott vadsorozatba. Először egyedül csináltam mindent, ma már a feleségem, Bagladi Erika a filmjeim producere és szövegírója.
– Lehet forgatókönyvet írni egy természetfilmhez? Mennyire kiszámítható, lutriműfaj a természet, fontos-e a biológiai szaktudás ahhoz, hogy ismerje az ember az állatok viselkedését?
– Biológia és földrajz szakon végeztem a főiskolán. Ennek a tizenöt-húsz éves tapasztalatnak köszönhetően tudom, hogy mit, hol és mikor keressek. Ebből születik vázlat, amelyet körülbelül húsz-huszonöt szekvenciára bontunk, ennyi témát kell összeszedni a filmhez. A Vad Balatonban például ilyen téma a keszegek ívása. Leírjuk, hogy mikor történik, mit lehet felvenni belőle, hogyan lehet felvezetni és befejezni, vagy átvezetni egy másik jelenetbe. Az első évben felvesszük, amit tudunk, a következőben pedig korrigáljuk. Ami nem sikerül, az átalakulva bekerül majd egy másik filmbe – nem dobunk ki semmit.
– Sokszor hallani olyan történeteket, amikor a dokumentumfilmes valójában a neki tetsző jelenet kedvéért beavatkozik, és kicsit átrendezi a természetet. Volt olyan állat, amelyiket különösen nagy kihívás volt filmre venni?
– Van, aki jobban belenyúl a természetbe, és idomított állatokat használ az igazi természetfilmeknél is. Mi nem szoktunk ilyesmit csinálni, viszont csalogattunk már oda sakálokat a kamerához zsigerekkel, mert másképpen nem lehetett volna lefilmezni őket. Éjszaka denevéreket lekapni borzasztó nehéz, hiszen az állat is fekete, és egy pillanat alatt elsuhan a sötétben. Ha viszont ismerjük a lakóhelyét, a mai technika már ebbe is besegít: az egyetlen másodpercre megvilágított denevér a super slow motionnek köszönhetően mondjuk nyolcszoros lassításnál nyolc másodpercig repül a vásznon. Azt a tökéletes egy másodpercet viszont ugyanúgy ki kell várni.
– Miért éppen a Balatonra esett a választás a régiók sorozatában? Miben olyan izgalmas geológiailag, illetve az élővilágát tekintve ez a terület?
– Magát a sorozatot úgy találtuk ki, hogy legyen benne ártéri erdő, ez lett a Szigetköz, puszta, vagyis a Kunság, illetve mocsaras-állóvizes terület, amelyhez adta magát legnagyobb tavunk. A Tihanyi-félsziget természetes partszakasza nagyon izgalmas meglepően tiszta vizével. Ahogyan a kockás siklók vadásztak a kövek között, olyan volt, mintha a Balaton egy mérges kígyókkal teli trópusi tenger lenne. Meglepett, hogy milyen szép a Balaton! Középiskolás kori emlékeimből még angolnapusztulás, algásodás és elmocsarasodás rémlett, azóta viszont a körbecsatornázásnak és a Kis-Balaton természetes szűrőrendszerének hála nagyon tiszta. Tavaly télen, amikor befagyott a tó, az északi szél feltörte a jégtáblákat. Ha nem lenne védve a partszakasz, akkor ezek a többtonnás jégtáblák addig csiszolnák, vájnák a partot, hogy száz év alatt teljesen megváltozna. Az igazi vadvilág nem a Balatonban van, hanem körülötte: a mocsarakban, a Nagy-Berekben, a Kis-Balatonnál, a Badacsonyban és a Szent György-hegyen. Kicsit eltértünk a többi filmtől, mert most nem választottunk ki egyetlen állatfajt, ahogyan a Szigetköznél a hódot vagy a Kunságnál az aranysakált. A Balaton vadságát akartuk megmutatni minden évszakban, így a tó lett a főszereplő. A terület geológiailag is borzasztóan érdekes, az UNESCO nem hiába vette fel a Balaton–Bakony Geoparkot a világörökségi listájára. Ez a világ egyik legváltozatosabb területe, ahol egymást érik a kőbányák, tanúhegyek; ősi tengerek üledékeire bukkanhatunk, barlangra, amelyben víz van, sziklafalakat csodálhatunk, és vulkáni törmeléken sétálhatunk.
– A Vad Balaton valóságos tengernek mutatja be a tavat: szándékosan?
– Nem használtunk speciális effekteket, az biztos… Ha a víz felett fél méterre vesszük a képet egy pici, ám hatalmas látószögű akciókamerával, már-már békaperspektívából, a végeredmény olyan lesz, mintha hatalmas tenger felett repülnénk. A víz tajtékzik, csapkodnak fölötte a hullámok: az embernek olyan érzése lesz, mintha végtelen, óriási erejű tengert nézne. Célunk volt a különleges perspektíva, amely jóval izgalmasabb a híradósok által a partról, állványról felvett, megszokott Balatonnál.
– A Vad Balaton a zenéjével is kitűnik a természetfilmek közül.
– Mátyás Attila Merkaba zeneszerzővel úgy képzeltük el ezt a sorozatot, hogy legyen egyfajta magyaros, népi beütése – modern alapon.
A természeti akciójeleneteknek, amikor mondjuk lecsap a szürke gém, és megszigonyozza a halat, pedig legyen kicsit játékfilmes hatásuk. Megszólal a hegedű a légi felvételeknél, vagy amikor csapkodnak a villámok a tó fölött, a vadmacskák civódását játékos zene kíséri.
– Az eredeti koncepció szerint is a részletgazdag 4K felbontásban, mozivászonra tervezték a Vad Balatont?
– A Médiatanácstól ismeretterjesztő kategóriában kaptunk támogatást a filmre, ezért is adta le elsőként a Duna Tv. Mivel azonban olyan sok szép felvétel készült, a mozis forgalmazó és mi is úgy gondoltuk, nagyobb vásznon is érdemes lenne bemutatni. Ez a változat körülbelül negyedórával hosszabb. A képminőség miatt készült 4K-ban: ha HD-ben adja le a tévé, akkor is egyértelműen érzékelni lehet, hogy sokkal jobb a képminőség. A jóhoz könnyen hozzászokik az ember szeme.
– Készül a Vad sorozat legújabb darabja. Utána milyen tervei vannak?
– A következő film, a Vad erdők, vad bércek – A hiúz nyomában a hegyvidékek élővilágát mutatja be. Hatalmas élvezettel vetettük bele magunkat a munkába, a Zempléntől a Börzsönyig követjük a hiúzokat. Ez a nagymacska Szlovákiában és Romániában védett, hozzánk viszont összesen talán tíz példány vándorolhatott be északról. Eléggé zárkózottak, így valósággal nyomozunk utánuk: egy elejtett szarvasborjúból, néhány lábnyomból próbálunk utánuk eredni. A Vad sorozatot követően a geológia felé vesszük az irányt egy „geológus nyomozó” segítségével, aki felfedi a föld titkait. Egy-egy kőből próbálja meg kitalálni, hogyan alakult ki, mit keres ott, illetve milyen alkotóelemei vannak. A Kárpát-medence vulkánjaival kezdjük, és ősi tengerek felfedezésével szeretnénk folytatni – szintén prezentőr útmutatásával. Kicsit úgy, mint Attenborough.